Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lubló vára

 A vármúzeum barokk palotájának jobb szárnyában 2011-ben nyílt kiállítás szlovák nyelvű leírásának fordítása:

Lublóvári Raisz György Félix, Lubló várának birtokosa 1825-1880 között

A Raisz nemesi család a lublói várban

Raisz György Félix és fiai 1825-től 1880-ig birtokolták a lublói várat és az uradalmat. Előtte a vár a kassai kamara igazgatása alatt állt, míg 1819-ben nyilvánosan meghirdették eladásra. Raisz György Félix „különböző királyi adományok” néven szerezte meg a birtokot, melynek ára a várral határos uradalommal együtt 57 ezer arany volt. Ekkor kezdte Raisz György Félix a Lublóvári előnevet használni. Ma élő utódai családnévként viselik a várúr predikátumát. Raisz György Félix hivatalos lakcíme így hangzott: Lubló, 226-os szám.

Hasonlóan Zamoyskihoz, a vár utolsó magántulajdonosához, a Raiszok a vár és a váralja mellett 1827-től az uradalomhoz tartozó Szadek és Hobgard falvakat is igazgatták. Raisz György Félix magas rangú megyei tisztviselő, határőrségi komisszár és földesúr volt Szepes megyében. Szerepe volt az 1931-es parasztfelkelés elfojtásában. Nemesi származását Raisz János nevű ősétől eredeztette.

A vár új birtokosának célja az volt, hogy életre keltse, és virágzó otthonná varázsolja a lepusztult uradalmat. Nagy érdemeket szerzett a barokk palota helyreállításával, ahol most a Raisz családról szóló kiállítás található. Fő célként az erdő- és mezőgazdaság fejlesztésére összpontosított.

Raisz György Félix volt a vár utolsó olyan tulajdonosa, aki valóban ott is lakott családjával együtt. Feleségének, Csépánfalvi Teőke Apollóniának 1860-ban bekövetkezett halála után átköltözött a váraljai barokk épületegyüttesbe. 1861. dec. 18-án halt meg. Feleségével valamint két fiával, Sándorral (1808-1829) és Gyulával (1813-1874) a Szent Mihály tiszteletére felszentelt várkápolna előtt nyugszik. Halála után a birtok fiaira, Szilárdra és Gyulára szállt. Utódai a várat a hozzátartozó uradalommal együtt 1880-ban eladták Ólubló városának. De a város csak két évig birtokolta a várat, akkor a lengyel Zamoyski nemesi család vásárolta meg, akik egészen 1945-ig birtokolták.

A Raiszok idejében az akkori Felső-Magyarország nemessége adott itt találkozót egymásnak, erről a vár 1827-től 1882-ig vezetett vendégkönyve tanúskodik.

A történelmi forrásanyagok többsége az utódok magántulajdonában volt, ezért sokáig nem tudtunk semmit a várbeli életről a Raiszok idejéből. A kiállítás anyaga Raisz György Félix ma élő utódainak magángyűjteményéből származik.

A kiállítás részei:

A kiállítás négy önálló részre tagozódik.

Az első helyiségben egy 19. századi tálalást mutatunk be. Az ebédlőben a legértékesebb kiállított tárgyak közé tartozik a 62 darabos ezüst étkészlet és a 6 személyes ezüst desszertkészlet, továbbá a Pirkenhammer porcellán készlet és Alfonz Mucha litográfiája. Érdekesség a megterített asztalra helyezett étlap, mely a Raisz György Félix unokájának, Raisz Aladár szepesi alispánnak 25 éves szolgálata alkalmából rendezett díszebédre készült. Az ebédlővel szemben lévő területet egy 19. századi pszeudoreneszánsz cserépkályha uralja.

A második helyiség a Raisz családot mutatja be. Itt látjuk a vár urának, Raisz György Félixnek (1781-1861) és úrnőjének, Csépánfalví Teőke Apollóniának (1784-1860) 1827-ben készült képeit, valamint Lubló várának képét Forberger Vilmostól, egy gyöngyház díszítésű ülőgarnitúrát, a Raisz nemzetség családfáját 1609-től 2011-ig, férfi és női családtagok személyes tárgyait és a családi fotógalériát.

A harmadik helységben bemutatott dokumentumok abból az időből származnak, amikor a vár a Raisz család kezelésében volt. A legérdekesebb a vár eredeti vendégkönyve, melyet 1827-1882 között vezettek, valamint az 1880-ból származó adás-vételi szerződés másolata, melyet Raisz Szilárd Ólubló városával kötött.

A negyedik helyiség 19. századi hálószobát mutat be.

Lubló vára a Raiszok idejében

Lubló vára a 19. században több változást élt meg különösen funkcióját és kihasználtságát tekintve. Az eredetileg határ menti erődítményből, majd a zálogba adott szepességi városok valamikori igazgatási központjából a vár egyszerű uradalommá alakult, amely tulajdonosának mindenekelőtt birtoka, lakóhelye, birtokának és gazdaságának központja lett.

A Szepesség és Magyarország számára jelentőségét elvesztette, éppen határvédő funkciójának megszűnése miatt. A vár épületegyüttese részlegesen romos állapotba került.

Raisz György Félix helyreállíttatta a barokk palotát és a várkápolnát. Ugyanakkor a felső várban a gótikus palota északi falának ablakait befalaztatta, hogy elejét vegye a falak további pusztulásának.

Az építészeti – építőművészeti fejleményeket tekintve a vár helyreállítása ill. kiépítése befejezettnek tekinthető, hamarosan megkezdődik a vár egyes objektumainak stabilizálása és állagmegóvása. A várak kivételezett helyzete a 19. században már a múlté, a hasonló erődítmények jelentőségüket vesztve hanyatlásnak, romlásnak indulnak.

A várhoz tartozott még néhány épület a vár alatt, melyek a váralja részét képezték: fából épült vendéglő, kocsiszín, tiszti lakás, szeszfőzde, magtár, könyvelő és más alkalmazottak lakása…

 

Köszönetnyilvánítás 

A lublói vármúzeum köszönetet mond Raisz György Félix utódainak: Lublóváry Györgynek, Javornicka Máriának és Engelmayer Ákosnak szíves támogatásukért és a kiállítás létrehozásában való együttműködésükért.

Lásd még:

http://www.locseitemeto.eoldal.hu/cikkek/jeles-szepessegi-szemelyisegek/raisz-gyorgy-felix--a-lubloi-var-tulajdonosa.html

 

Fényképek

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.