Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tudnivalók Lőcsére látogató turisták számára, séta a városban, a polgárházak bemutatása, néhány telefonszám, magyar nyelvű irodalom...

 

Lőcse látnivalói (ismertető látogatóknak)

 

Általános ismeretek Lőcse földrajzáról, történetéről és jelenéről:

 

Lőcse (németül: Leutschau, szlovákul: Levoča) városa 573m tengerszint feletti magasságban, a Magas Tátra előhegyeit képező Lőcsei-hegység (Levočské vrchy) déli nyúlványa előtt terül el. A Lőcsei-hegység legnagyobb magassága 1200 m, és részét képezi Európa vízválasztójának. A hegység északi oldaláról a Poprád folyó a Balti-tengerbe vezeti a vizeket, míg a déli lejtők Hernád által összegyűjtött vízfolyásai a Fekete-tengerben végzik hosszú vándorútjukat. A Lőcse-patak (Levočsky potok) vize is a Hernád völgyébe igyekszik.

Ezt a területet már a középkorban is Szepességnek nevezték (szlovákul: Spis', németül: Zips). Lőcse évszázadokon keresztül a terület közigazgatási központja is volt, amire különösen alkalmassá tette központi fekvése a régióban.

A természeti és klimatikus feltételek ma is nagyon kedvezőek az egész Szepességen. A régészeti ásatások 120 000 évvel ezelőtti településnyomokat hoztak felszínre. Figyelemre méltóak a Gánóc (Gánovce) melletti mésztufa domb neandervölgyi koponyacsont leletei és a 4000 éves megerősített település nyomai Csütörtökhely (Spis'sky S'tvrtok) mellett (Mysia horka). Magának Lőcsének a közelében 3000 éves kerámialeleteket találtak, és a település maradványai több helyen is az őskori eredetet bizonyítják. A legnagyobb kiterjedésű lelőhelyet, az Ó-Lőcsét (ún. Stará Levoč) a mai várostól délre találták, ahol a románkori, 12-13. századi Szent Miklós templom megmaradt alapfalait tárták fel[1]

A város jelenlegi magját alkotó meredek dombra a szászok csak a tatárjárás után telepedtek le, itt árkokkal, bástyákkal jól védhető települést alakítottak ki. A Lőcse elnevezés első írásbeli, oklevélbeli említése 1249-ből származik (Leucha), tehát ezt tekintjük az alapítás évének. 1271-ben V.István király kiadta a szepesi szászok kiváltságlevelét, amely szerint Lőcse volt a szepesi szász autonómia székhelye (civitas provinciae capitali). A tágas, városias tervezésű főtér és az oda torkolló mellékutcák ma is problémamentes közlekedést biztosítanak. A város vízellátását is kiépítették a homokkő talajban talált vízcsövek tanúsága szerint. Majdnem mindegyik háznak volt saját kútja. A középkori Lőcse kereskedelmi és ipari fejlődését elősegítette, hogy fontos kereskedelmi utak kereszteződésében fekszik.

A feudális viszálykodásokban Lőcse és a szepesi szászok a király oldalára álltak, ezért a király[2] kiváltságaikat megerősítette, szabad királyi városi jogokat is kapott. Lőcse a 14. századtól a középkori Magyarország egyik legjelentősebb városának számított. Legfontosabb kiváltságát, az árumegállító jogot 1321-ben nyerte el. Minden árút, amelyet a városon keresztülvittek, előbb eladás céljából 15 napon át ki kellett állítani a piacon. A lőcsei kereskedők áruikat vámmentesen adhatták el az egész Magyarország területén. A módos kereskedők nagy lakóházai mellett ezért raktárak is létesültek. Így alakultak ki a főtéren a mai leggazdagabb kereskedőházak és a hozzájuk csatlakozó raktárhelyiségek, míg az iparosok a mellékutcákban építették fel házaikat. A fő kereskedelmi út a mostani főtéren vezetett át, itt volt Magyarország legnagyobb fedett piaca, valószínűleg a mai evangélikus templom helyén.

Ebben a társadalmi berendezkedésben a városi lakosok szabad polgárok voltak, ellentétben a környező jobbágyfalvak alávetett helyzetével. A mai embere is csodálattal és tisztelettel tekint a lőcsei polgárság által épített többszáz-éves lakóházakra és középületekre, melyek fejlett építészeti és művészeti kultúráról tanúskodnak.

Ezeknek az épületeknek a története jelenti magának a városnak a történetét. Lőcse történetének nehezebb időszakai közé tartoztak a háborúk, felkelések, ostromok, a többször megismétlődő, pusztító erejű tűzvészek, járványok és a kedvezőtlen politikai változások. Amerika felfedezésével a távolsági kereskedelem súlypontja áthelyeződött Nyugat-Európába. Az Erzsébet királyné elleni 1898. évi genfi merénylet miatt Ferenc József császár lemondta lőcsei látogatását, amely hátrányosan érintette a kereskedőket. Ugyancsak nagy visszaesést okozott, hogy az 1871-ben épült vasútvonal nem Lőcsén haladt át, Lőcse szárnyvonalra került. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása és más események szintén hátrányosak voltak a kereskedelemre, s így a város fejlődésére. Ezekről majd bővebben beszélünk a sétánk során.

Bármely irányból érkezzen a látogató Lőcsére, érdemes gyönyörködnie a város eléje terülő panorámájában. A székesegyház karcsú tornya csak a 20. századtól emeli a város szépségét. A történelmi jelentőségű Mária-hegyi templom, ez a zarándokhely a dombtetőn, szintén hozzátartozik a városképhez. Az óvárost az eredeti bástyák és falak zárják majdnem teljesen körül. Egy városkapu hiányzik csak, és több bástyatorony is megmaradt. Ha több időt szánunk a város megtekintésére, számos, turisztikailag érdekes látnivalót találunk. Lőcse 2009. június 27-én felkerült az UNESCO kulturális világörökségének listájára.

Lőcse 1996 óta egy kisebb járás igazgatási központja. A járás kiterjedése 357 km2, lakosainak száma kb. 32,5 ezer. A járáshoz 33 település tartozik. Lőcsén kívül még egy városi rangú település van a járásban: Szepesváralja (németül: Kirchdrauf, szlovákul: Spis'ské Podhradie). Magának Lőcsének csaknem 15000 lakosa van, ezek között 4000 roma nemzetiségű (de csak 1640-en vallják romának magukat), 54 cseh, 44 ruszin, és elenyésző számú más nemzetiségű.

 

Séta városban, Lőcse főbb látnivalói:

Főtér látnivalói:

A 18. sz. útról a város legmagasabb pontján lévő Kassai-kapun (Kos'ická brána) keresztül juthatunk a belvárosba, a Főtérre, melynek mai hivatalos neve: Pál mester-tér (Námestie majstra Pavla, német neve: Ring, magyarul Körtérnek is nevezték). Felső rövid oldalán, a Megyeházával szemben találnak autóbuszparkolót. Ha 3,5 méternél magasabb autóbusszal jönnek, azt ajánljuk, hogy a Téli stadionnál (Zimny s'tadion) parkoljanak. Ha magasabb autóbusz jön mozgáskorlátozott utasokkal, azt ajánljuk, hogy a körforgalomnál kanyarodjanak Poprád felől jövet balra, majd az egyirányú Vysoká utcában (Magas utcában) parkolhatnak a térhez legközelebb. A téren való parkolásért fizetni kell, a helyszínen a parkoló-ellenőrnél, vagy előreváltott parkolójeggyel, melyet az információs irodában vagy a szállodák recepcióján kaphatunk. 17 óra után ingyenes a parkolás.

A Főtéren találjuk Lőcse fő látnivalóit: a Szent Jakab-székesegyházat, a városházát, ahol a Szepességi Múzeum működik, a harangtornyot, a szégyenketrecet, az evangélikus templomot és a teret övező polgárházakat. A Főtéren ezen felül még három múzeum, szállodák, éttermek is találhatók. Érdemes tehát az egész Főtéren végigsétálni, így minden látnivaló sorra kerül. Ha jó az idő, érdemes a fák árnyékában levő padokról nézelődni. A Főtér területe 4,4 hektár, ez a mai Szlovákia legnagyobb szabályos városi tere. A Főtér oldalának arányai 1:3, kerülete 880 m., 65 polgárház veszi körül. A tér arculata az idők folyamán megváltozott, eredetileg a háztömbök nem voltak zártak. A házaknak kőalapjuk volt, némelyiknek kétszintes a pincéje. A szomszédos pincék átjárókkal voltak összekötve. Az eredetileg különálló házakat fából építették, de a gyakori tűzesetek miatt ellenállóbb anyagra – kőre – kellett áttérni. Ma is találhatunk gótikus elemeket az alapokban és a földszinteken. A 16. századtól a gótikus elemek helyett reneszánsz stílusban építkeztek, ezek az épületek máig láthatóak és használhatóak.

A 18. századig az egész teret „lábasházak” (árkádok, németül: Lauben vagy Löben) vették körül, hogy esőben is száraz lábbal lehessen végigmenni a téren. Mára már csak három háznak maradtak meg az árkádjai.

A házakat hátrafelé fokozatosan bővítették, sok helyen megvannak ezek a hátsó traktusok árkádos balkonokként, a felső szinten járófolyosóval (gang). Néhány házat összeépítettek. A tér közepét is átalakították, pl. a városi sétálópark (promenád) a 19. század első felében fák telepítésével keletkezett[3]. A legutolsó felújítással 2005-ben készültek el, Janovská építészmérnök tervei szerint. Ez az alkotás a szlovákiai építészeti művek versenyében a pozsonyi Apolló-híd mögött a második díjat szerezte meg.

A parkban, a Megyeházával szemben álló emlékmű[4] az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásáig a Branyiszkói hágón győztes honvédeknek állított emléket, ezt a Csehszlovák Köztársaság megalakulásakor, 1919-ben lebontották. Az új cseh hivatalnokok egy huszita kelyhet állítottak a honvédszobor helyére. Ez most virágtartóként a városháza előtt áll. A talapzaton 1949 után F. Gibal Ludovit S'túr, a neves szlovák nemzetébresztő szobrát helyezték el.

A parkban álló épület a Kereskedőház. Német neve – Waghaus – után Mérleg­háznak is nevezték. Ez az épület is többféle feladatot töltött be a város érdekében. Először a kereskedők áruinak megmérésére, ellenőrzésekre szolgált, majd pénzváltó, tőzsde, katonai raktár, hadi kórház, kaszinó, iskola, tűzoltó raktár, vállalati irodák foglalták el, ma a városi önkormányzat hivatala működik benne. Itt székel a városi rendőrség, és itt lehet belépőjegyet kapni a székesegyház megtekintéséhez.

A városnézést az északi oldalon épült házakkal kezdhetjük. Legnagyobb épület a volt Megyeháza. Empire stílusban épült, 1805-1831 között Povolny Antal építette. A történeti Magyarország legreprezentatívabb megyeházája volt, 1922-ig működött itt Szepes vármegye székhelye. Az épületet később is közigazgatási célra használták, jelenleg a járási hivatal működik benne. A jobbra mellette lévő épület az ún. Kis-Megyeháza, amelyben bíróság, börtön és levéltár működött, ma a levéltár használja. A homlokzat sgrafitto díszítése Szepes vármegye címerét ábrázolja.

A tér északnyugati sarkán a mellékutca egy boltíven – kapun - keresztül csatlakozik be a Főtérre. A kapu fölött egy zsoldos katonát ábrázoló freskómaradvány látható. Alatta az oldalsó falon az Unibank bankautomatája, jobbra a Vetrová utcában pénzváltót találunk. A mellékutcában vegetáriánus éttermet találhatunk.

A tér felső részén álló épületek a leggazdagabb kereskedők és patríciusok tulajdonában voltak. A 16. században a házak homlokzatát freskókkal díszítették, amely több helyen megmaradt. A tér nyugati oldalán dél felé haladva az első barokk-klasszicista homlokzatú házban, melyet hozzáértéssel rekonstruáltak, találjuk az idegenforgalmi tájékoztató irodát és nyilvános WC-t. Itt van a panoráma mozi is.

A harmadik patríciusházban volt posta, a régi városháza (ratus, Rathaus), ma pedig a Szlovák Takarékpénztár bankautomatával. Szép reneszánsz kapuja van plasztikus delfindíszítéssel. A delfin a keresztyén szimbolikában az emberszerető, segítőkész Jézust jelenti.

A következő, 55. számú épületben a STELA szálloda működik. Az épület történetét a 16. századig tudjuk visszakövetni, bár architektúrája szerint korábbi, legalább a 14. századból származik. Eredetileg két különálló ház volt a helyén, amelyek az 1538-as tűzvészkor megsemmisültek, de 1547-ben egy épületként építették újjá. Az épület az egyik legszebb példája a lőcsei Főtér megmaradt patrícius-kereskedő házainak. A ház leghíresebb tulajdonosa Hans Schwab volt, aki 1660-ban vette meg. Hans Schwab egész Európában kereskedett, Béccsel, Pozsonnyal, Krakkóval, Nürnberggel, Magdeburggal és más európai városokkal. Forgalmára jellemző, hogy harmincadként 1000 aranyat fizetett, ami több ház értékének felelt meg. 1671-ben[5], az ellenreformáció idején, Hans Schwab felajánlotta saját házának több helyiségét evangélikus istentisztelet céljára.[6]

A Szepesi Hitelbank  a 20. század elején megvette a következő 53. sz. épületet, a régi Pollacsek-cukrászda épületét, és 1907-ben célszerűen átépítették. Az 1945-ben államosított épületet a 20. század utolsó harmadában restaurálták, udvarában balkonos árkádok láthatók. A mellette álló, állami tulajdonban levő épületben a történelem folyamán katonákat szállásoltak el, majd városi vendégfogadó (azaz városi szálloda), a 19. sz. első felében bálterem és nagyon szép színház volt, ma újra színház és konferencia-terem.

Az 52. sz. ház a katolikus plébánia, valamikor szintén két épület volt. A mellette lévő épület ma gondozóház. A 20. században építették egy gótikus ház helyére eklektikus stílusban, szecessziós homlokzattal. Ezzel szemben van a Szent Jakab székesegyház szépen felújított tornyának bejárata.

A kis utca felőli szélső ház (48.sz.) művészeti alapiskola, földszinti helyiségeit gyakran használják kiállító terem céljára. Ebből a mellékutcából el lehet jutni a katolikus egyház alapiskolájához, az egészségügyi iskolához és a mozgáskorlátozottak gimnáziumához.

A mellékutca túloldalán álló sarokházban (47.sz.) tört ki 1550-ben az a tűzvész, mely a város épületeinek a nagy részével együtt Lőcse egyedülállóan értékes középkori levéltárát is elpusztította. Egy lengyel kalmár lakott a házban, aki vigyázatlanságával okozta a tűzvészt. Pallos általi halálra ítélték, de Lengyelországba szökött. A lengyelek nem adták ki, mondván, hogy majd ők megbüntetik (nem tudjuk, hogy ez megtörtént-e).

A következő három polgárház különleges értéket képvisel. A legmagasabb, 45. sz. ház neve Spillenberg-ház. Több generáción keresztül orvosok lakták. A Spillenberger Sámuel Szepes-Tapolcán (Spis'ská Teplica) 1613-ban papírmalmot létesítettek. Ebben a házban lakott Korponayné Géczy Julianna, a „lőcsei fehér asszony”. Az épületet írek vették meg és újítják fel. A mellette lévő ház (44.sz.) festett, sgraffitós homlokzattal a 16. században a lengyel Krupek Sebestyéné volt. A festett homlokzatot a későbbi századokban fehérre meszelték, az eredeti homokzatfestést 1979-80-ban lengyel restaurátorok állították helyre. Az épület jelenleg magántulajdon. A 43. sz. ház a báró Máriássy család tulajdonában volt. Máriássy János volt az első, aki 1654-ben nemes és magyar létére házat vehetett a szász polgárok városában. Kapuja talán a legszebb, de szép reneszánsz stílusú árkádos udvara restaurálásra vár.

A következő ház 1903 óta posta. Egykor a hatalmas Thurzó-családé volt, a mostani bejárattól balra található régi portál a Thurzó-címert ábrázolja. Az épületet egy időben kaszárnyaként is használták.

A következő két házban megmaradtak az árkádos ívek, célszerűen és szépen fel vannak újítva. A 41. számú házban régiségbolt van, a 40. számban a Szepességi Múzeum egyik kiállítását tekinthetjük meg. Ez a ház a Szepességi avagy lőcsei krónika és évkönyv szerzőjének, Hain Gáspárnak egyik háza volt, amelyet fia az evangélikus egyháznak ajándékozott iskolai célokra. Hosszú ideig itt működött a híres lőcsei evangélikus líceum (gimnázium és főiskola). Itt tanultak 1844 után azok a szlovák nemzetiségű diákok, akik tiltakozásul követték professzorukat, Ludovit Stúrt annak Pozsonyból való elbocsátása után. Az épületben különböző építészeti stílusok keverednek.

A tér déli oldalán eredetileg álló középkori házakat a 19. és 20. században célszerűen átépítették. A 37. számban gyorsfényképész működik. A 35. sz. épületben működött a 19. századtól a városi kaszinó. Az államosítás után textilüzem, most Gastrodom üzlet van benne gazdag élelmiszer választékkal, étteremmel és borozóval. A 34. sz. alatt a 19. század végén nyomda, később kávéház és bank, ill. a textilüzem része volt. Kétszintes pincéjében most söröző működik, melynek bejárata a Vysoká (Magas) utcai oldalon nyílik.

A tér keleti oldalán a sarokház idegeneké. A nagyon díszes bejáratú szomszéd épületben a vakok és gyengénlátók gazdag könyvtára található. A vakoknak Lőcsén több művelődési intézményük van.

A következő három polgárház földszintjén befalazott árkádok vannak, melyeket a két következő ház árkádjainak műemléki felújításával együtt rekonstruáltak.

A 28. sz. házban az emeleten a vakok iskolájának múzeuma található, a földszinten pedig egy jó cukrászda.

A 26. sz. ház 1570-től a Breuer/Brewer nyomdászcsaládé. 1624-től itt működött a híres lőcsei Breuer-nyomda. A Breuer család három generációja kb. ezer különféle könyvet nyomtatott ki különböző nyelveken. Többek között kiadták Comenius Orbis Pictus-át (1685) és Tranoscius szlovák evangélikusok ó-cseh nyelven alapuló hagyományos, évszázadokon át használt énekeskönyvét (Cythara Sanctorum, 1635), a kalendáriumot és más műveket. Most az Arkada szálloda működik itt, pincéjében jó étteremmel. A szomszédos két épület szintén szálloda, szintén kiváló étteremmel.

A 23. ház a 17. század második felétől Hain Gáspár krónikás családjáé. Hain Gáspár a Szepességi avagy lőcsei krónika ismert szerzője. 1620-ban – útban Kassa felé – egy ideig itt lakott Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek, Magyarország választott királyának a felesége, aki egyes források szerint magával vitte a magyar királyi koronát és egyéb királyi kincseket. A Habsburg uralkodó Bethlennel kötött egyezsége alapján visszakapta a Szent Koronát Bethlen Gábortól.[7]     

A 22. sz. nagy, három utcára néző épület a 19 században a Kováts-családé volt. Mikor a család már nem használta, Herrmann Gusztáv helybeli fűszerkereskedő adományából az evangélikus egyház vette meg leányiskola céljára. Ma középiskolai internátus működik benne. Ugyancsak Herrmann Gusztáv, a város mecénása állíttatta Steinhausz László tervei szerint a szökőkutat a Jótékonyság szobrával (eredetileg Árpád-házi Szent Erzsébet) a szemközti parkban, ő építtette ki a városi vízvezetéket, árvaházat, kórházat építtetett. A kórház sebészeti osztálya a 19. század végén a legmodernebbül felszerelt magyarországi kórház volt.

A 20. sz. kisebb ház a 16. század elején a hírneves szobrászművész, Lőcsei Pál mester háza volt. Az épületben ma a Pál mester műveit bemutató kiállítás tekinthető meg.

A 19.szám alatt az Unicredit bank bankautomatája, a 11.sz. ház emeletén jó étterem van („U 3 apos'tolov”)

A legtöbb figyelmet a 7.sz. ház érdemli, ez az un. Thurzó-ház, mely később a gróf Csáky család birtokába került. Két ház összeépítéséből keletkezett. A jelenlegi homlokzat a 20. század elején készült. A sgrafitto díszítést a tulajdonosok címerével, felirattal és keltezéssel a budapesti művészeti iskola növendékei készítették. Az állami levéltár működik benne, itt őrzik pl. Szepes vármegye levéltárát, továbbá számos nemesi és polgári család értékes irathagyatékát.

A Főtér közepén látható a város legfontosabb látnivalója a Szent Jakab székesegyház, mely nemzeti kulturális műemlék. A templom bejárata az északi oldalon van, csak vezetéssel látogatható a kapun kifüggesztett rend szerint. Az északi kapuval szemben, az un. Kereskedőház (Waghaus) épületében lehet belépőjegyet venni, ahol nagy választékban kapunk képeslapokat és egyéb emléktárgyakat is. A templomot saját külön idegenvezetője mutatja be, ezért itt nem ismertetjük.

Saját idegenvezető van a városházán is, amelyben ma a Szepességi Múzeum működik (1955-ig működött itt a városháza). Az emeleten szépen berendezett kiállítások vannak. A bejárat a keleti oldalon van, az 1894-ben épített új lépcsőn. Belépőjegyek az emeleten kaphatók, és érvényesek a múzeum mindhárom épületében.

Itt adunk leírást a városháza külsejéről: A városháza épülete eredetileg gótikus volt, ebből csak a déli bejárat maradt meg. Az 1550-es tűzvész semmisítette meg a városi levéltárral együtt. Megsemmisítő tűzesetek voltak az 1561-es és 1599-es években is. Ezután építették meg a kőpilléreket és árkádokat a déli és nyugati oldalon, ezt 1615-ben fejezték be. Ebből az időből valók a déli homlokzaton a polgári erényeket szimbolizáló nőalakok is: mégpedig a mértékletesség, óvatosság, bátorság, türelem, igazságosság jelképei, és a felirat: „A békében a városok kivirágzanak, a háborúban hanyatlanak”. 1893-1895 között jelentősen átépítették. Ekkor a sarokoszlopokat pillérekkel erősítették meg, és ekkor építették az emeleti szintet és a fedélszék oromzatát Schulek Frigyes budapesti építész, műegyetemi tanár tervei alapján német reneszánsz stílusban. A városháza hiteles díszletként szolgált Mikszáth Kálmán: Fekete város c. Lőcsén játszódó történelmi regényéből készült film és a Jánosik c. film forgatásakor. Az alagsori termekben gyönyörű szobrokat találtak befalazva, melyek abban az időben kerülhettek ide, amikor a templomot az evangélikusok használták. Itt volt többek közt az Úr születése oltár, Pál mester alkotása, mely ma a Szent Jakab templomban látható. Erről az oltárról való az a híres Szűz Mária-ábrázolás, amely más lőcsei részletekkel együtt az utolsó 100-koronás bankjegyen volt látható.

Az említett tűzesetek megsemmisítették a templom tornyát és veszélyeztették a harangokat is. Befalazták a templom három bejáratát, és a harangok számára harangtornyot terveztek. Ezt 1656-ban kezdték építeni. Eredetileg reneszánsz pártázattal fejezték be. A harangtorony mai formáját 1824-ben kapta, míg a Szent Jakab templom ma látható tornya csak a 19. század végén épült. A harangtornyon a harangokon kívül toronyóra[8] is van, melyet Miklós mester készített Magyarországon 1516-ban.

A városháza bejárata előtt, a kis füves térségen van a II. világháború végére emlékeztető emlékmű. Lőcsére 1945. január 27-én vonult be a szovjet hadsereg, szerencsére harci események a városban nem voltak..

A Főtéren van még a szégyenketrec (Ketterhäuschen), amely a középkorban pellengérként szolgált, ma a turisták kedvence. Ide a kisebb bűnök elkövetőit zárták[9]. A 16. században készült. Eredetileg a városközpontban a piactéren állt, majd[10], mikor már nem használták, a városfalon kívülre, a Probstner-kertbe került. 1933-ban a lakosság kérésére újra a városháza elé állították.

Az evangélikus templomot 1825-1837 között építették a városi piac helyén. Klasszicista stílusú, görög kereszt alaprajzú, visszafogott ornamentikájú épület hatalmas kupolával fedve. Kivitelezője az 1806-ban Egerből Lőcsére érkező, a nagy vármegyeházát tervező morva származású építész, Povolny Antal.[11] 1500 embert tud befogadni. Később (a század végén) itt a templom karzatán helyezték el a gazdag lőcsei evangélikus egyházi könyvtárat. Általában csak istentiszteletek alatt van nyitva a templom, de az evangélikus parókián, a Vysoká utca 1. sz. alatt más időben is lehet kérni a látogatást. Június és szeptember között turisták számára a nappali órákban nyitva tartanak. A templom ismertetése 16 nyelven áll rendelkezésre.

Ebben és a Szent Jakab templomban is gyakran rendeznek hangversenyeket, és a városházán is vannak kulturális rendezvények. Mindhárom épületben tartanak ünnepélyes esküvőket és más ünnepélyes rendezvényeket.

 

Főtéren kívüli látnivalók:

 

Szánjanak egy kis időt a Főtér délnyugati sarkán túl lévő területre. Itt nyílik a Klástorská ul. (Kolostor utca). Szépen felújított lakóházak közt haladunk, itt valaha iparosok laktak. Mostani tulajdonosaik többnyire külföldiek. Elérjük a gimnázium szecessziós épületét. 1913-1915 között épült a budapesti Fónagy cég tervei alapján. A gimnázium épülete összeépült a volt minorita kolostor újonnan rekonstruált épületével. Ebben működik most a katolikus püspöki hivatal. A kolostor földszintjén a turisták csodálatát méltán érdemli ki a gótikus kerengő, mely nemzeti kulturális emlékhely, és körülöleli az egész udvart. Sajnos, csak munkaidőben lehet megtekinteni. Ezekhez az épületekhez csatlakozik a minoriták régi temploma, melyet eredetileg Szent László tiszteletére szenteltek fel. Nevezik gimnáziumi, jezsuita, fekete templomnak, vagy a Királynő angyalai templomának is. Tipikusan a város szélén áll, az egyik régi városkapuhoz, a tornyos Lengyel-kapuhoz támaszkodik a 14. század óta, és része volt a várost körülvevő bástyafalnak. Később a bástyát meghosszabbították déli irányba. Ezt a templomot is körülbelül ugyanabban az időben építették, mint a Szent Jakab templomot, a 14. században. A későgótikát, a gótika fénykorát reprezentálják az ablakok mérművei és a bejárat fölötti rózsaablak. A templom belseje egyedülálló. Csak istentisztelet alatt van nyitva, de kérésre más időben is látogatható. A templom közelében az 1. sz. házban lakik Malaková asszony, a sekrestyés, aki készségesen kinyitja a templomot. Ugyanígy a gondnok, Paulina szerzetesnővér szintén szívesen megmutatja a templomot.

Ebben a templomban nincs idegenvezetés, ezért itt adunk rövid tájékoztatást: Eredetileg a minoritáknak építették. Méretei: 60 méter hosszú és 15 méter széles. Jelenleg csak egy bejárata van, mert a barokk újjáépítés idején a többit és három ablakot is befalaztak. Az északi oldalon a freskók eredetiek. A szentélyt bordás keresztboltozat fedi. Ugyanígy van boltozva a sekrestye is, ami azt mutatja, hogy a sekrestye az építkezés első fázisában, a keresztfolyosóval egy időben épült, mert ez a bejárattal összefügg. A szentély oldalfalában kettős ülőhely van kőből kialakítva. A templomot 1671-ben vették el az evangélikusoktól, és a jezsuitáknak adták. Ekkor kapta a barokk berendezést. Ennek fő kivitelezője Olaf Engelholm svéd műasztalos mester volt, munkatársai Jan Stercius szobrász, Ferdinand Beichel és még egy nem azonosított mester. Megkapó a belső berendezés egységessége. Minden oltár, a szószék, a kórus korlátja, az orgona szekrénye, padok, gyóntatószékek tökéletes stílusegységet képeznek. Jellegzetesek a csavart oszlopok, a kariatida angyalok Szent Ignác és Szent Ferenc oltárán, az akantuszfolyondárokat alkalmazó plasztika az egész belső téren.

A főoltáron lévő gótikus madonna a 15. századból származik. Fölötte Szent József képe, a fölött pedig a Térdeplő királyok képe, mely ismeretlen mestertől származik. A fekete-ezüst polichrom megjelenés adta a templomnak a „fekete” nevet. Olaf Engelholm 40 évig élt Lőcsén, gyilkosság áldozataként itt halt meg.

A templom mögött van a szépen restaurált, tornyos Lengyel-kapu, mely a bástya része, és itt van a bejárat a templomba. A bástyák alatt prágai mérnökök gyermekjátszóteret akartak kialakítani, de a városi vandálok ezt megakadályozták.

A Főtérre a Lengyel-kapun keresztül a városfalak mentén sétálva nagyszerű kilátás nyílik a környező hegyekre. Láthatják délen a Voloveci hegyeket, majd a Felvidéki paradicsom, (Hernád-áttörés, Slovensky raj)[12] hegyeit és a Királyhegyet (Králova hola, 1946 m). Sajnos, nyugaton a Magas Tátra csúcsait eltakarják a Lőcsei-hegység közel ezer méter magas nyúlványai. Pl. a Nyírfa-hegy (Brezovy vrch) a mobil hálózat átjátszó antennáival 948 méter magas. Az észak-nyugati horizonton lévő hegyek körülbelül 1200 méter magasak. Észak felé a Mária-hegyet látjuk, tőle jobbra az ősidők óta lakott hely, a Berg. Láthatjuk innen a rekonstruált bástyák tetejét is. A térre az Új utcán (Nová ul.) érünk fel, mely a Kolostor-utcától délebbre fekszik. Ebben az utcában egykori iparosok szépen felújított lakóházait láthatjuk.

 

A Főtér észak-keleti sarkánál induló Kassai utcán haladva Lőcse egy másik meghatározó látványosságához érünk, az új minorita templomhoz, a Szent Lélek templomá­hoz. Ezen a helyen feltehetően 1047-ben már templom volt, ez azonban 1747-ben leégett. A mostani templomot a következő évben kezdték el építeni. A minorita szerzeteseké, akik most is élnek néhányan a szomszédos kolostorban. A templom kapuján kiakasztott rend szerint tartanak szentmisét, ezeket az alkalmakat sokan látogatják. Napközben állandóan nyitva van. Nagyon szép az egyöntetű barokk belső berendezés, a boltívekben O. I. Trtina lőcsei festőművész művei. A főoltár képe Czauczik József neves lőcsei portréfestő műve, a Szentlélek kitöltését ábrázolja. A kórustól balra lévő Fájdalmas Anya oltár képét 1868-ban T. Böhm lőcsei mester festette. A többi festmény ismeretlen mesterek műve. A tölgyfapadok domborművei bibliai eseményeket ábrázolnak.

A templom mellett lehet legjobban látni a város védelmét szolgáló falakat, bástyákat. A Kassai kapunak egykor felvonóhídja volt, és mellette még egy barbakán. A bástyák előtt vizesárok volt, melyet szükség esetén 3-4 méteres vízzel lehetett feltölteni. Az első falak magassága kb. 2 méter, a tetejükön lőállások. Aztán következett egy 6 méter széles térség, a Zwinger (falszoros), majd a 6m magas második bástyasor. Bizonyos távolságokban bástyatornyok voltak. Eredetileg 16 bástyatorony volt, mára 5 maradt. Kettőt stílusos étter­mekké építenek át.

A Kassai kapun túl nyílik a S'tefan Klubert tér (námestie S'tefana Kluberta), itt halad át az Eperjes (Pres'ov) felé vezető főútvonal. A teret a 19. században alakították ki, két oldalán reáliskola, ill. a felsőbb leányiskola volt, szemben a törvényszéki palota homlokzata látszik. A teret hajdan Erzsébet térnek hívták Erzsébet (Sisy) osztrák császár- és magyar királynéről, akinek tiszteletére a kis parkban szobrot is állítottak.

Lőcse város és környéke a világörökség része, a benne ma is megtalálható, figyelemre méltó ritkaságoknak köszönhetően. Ezek egyben legfontosabb nemzeti kulturális emlékeink is (Szlovákia államilag nyilvántartott műemlékei). Öt közülük a Szent Jakab templomban található, ezek: maga a templom, a főoltár, az Úr születése oltár, az orgona, a Szilassy-monstrancia. Kevesen tudják, hogy az evangélikus műemléktemető is közéjük tartozik. Ez a temető a 18. sz főút mellett található, a kórház mellett, a Ménhárdi kapuval szemben. Különleges, művészi értékű sírkövek láthatók itt, leginkább a 19. századból. A temető kulcsát a Főtér déli sarkán (Vysoká ul. 1.) található evangélikus parókián lehet elkérni.

Sok turista, főleg zarándokok keresik fel a Mária-hegyi (Marianská hora) „Basilika minor” rangra emelt templomot. Már a tatárjárás előtt is ismert zarándokhely volt. A mai templomépület neogót stílusban, 1906-1914 között Müller Antal építész tervei szerint készült. Legértékesebb kincse a 15. századból származó Szűz Mária-szobor, de figyelemre méltóak a templom színes üvegablakai is. 1989 után környezetbe illő reprezentatív létesítményeket emeltek lelki gyakorlatok és szabadtéri misék számára. A templomba bármikor be lehet menni, mert a zarándokházban állandó szolgálat van. A házban lelki gyakorlatokat tartanak, melyekre be lehet előre jelentkezni, szállás is biztosítható. A főzarándoklat július első vasárnapján van, ilyenkor többtízezres tömegekben érkeznek a zarándokok. 1995-ben II. János Pál pápa is részt vett a zarándoklaton. A hegyre a városból is látható hársfasétányon felmehetünk gyalogosan, de gépkocsival is a Kassai kapun kiérve rögtön balra fordulva, a téli stadiont (Zimny s'tadion) megkerülve, a táblával jelzett úton. (Kb. 6 km.)

A camping 3 km-re van a várostól a 6 km-re lévő Lőcsei-völgy (Levočská dolina, Lőcsefűrdő) irányában. A camping környékén sétautak és sok szórakozást kínáló víztározó várják a pihenni vágyókat. A Lőcsei-völgy jól felszerelt síközpont szálláshelyekkel.

Síközpontot találunk még kissé távolabb Závada faluban is. Sífutók számára kitűnő terep a Kruzsok nevű hegy 950 m tengerszint feletti magassággal. Ezt a helyet Eperjes irányába haladva közelítjük meg, Nagyrépás felé kell letérni (10 km).

Lőcséről az előbb említett campingbe kerékpárút is indul, melynek meg­hosszabbítását már tervezik. A kerékpárutak nagyon jó, igényesen kiépített utak a Lőcsei hegységben, míg a késmárki út a régi állami út.

Lőcse városában és a Lőcsei-völgyben sok szálláslehetőség van magánpanziókban, melyeknek címét megtaláljuk az információs irodában vagy az interneten.

 

 

[1] Az eredeti településen a lakók etnikai összetétele bizonytalan (szász, szláv és magyar).

[2] Károly Róbert és a feudális kiskirályok (Csák Máté, Aba-család) konfliktusáról van szó

[3] Az akkori katonaság építette

[4] Talapzatán eredetileg a Neuschl-Faragó József állóalakos honvédszobra a branyiszkói csatában győztes honvédeknek állított emléket

[5] Elsőként az ún. gimnáziumi vagy zárdatemplomot vették el az evangélikusoktól, amelyet addig a szláv (szlovákajkú) hívek használtak

[6] 1674-ben az összes templomot elvették az evangélikusoktól, lelkészeiket a városból száműzték. Így az evangélikusok vallásukat nyolc évig egyáltalán nem gyakorolhatták, csak az 1681-es soproni országgyűlésen tett engedmények hatására 1682 május 30-án tarthattak újra istentiszteletet a Schwab-házban (Lőcsei ev.egyh.tört., 1917, 22-25

[7] Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619-es Habsburg-ellenes hadjáratában birtokába kerítette a Pozsonyban őrzött Szent Koronát. Bethlent az 1620-as besztercebányai országgyűlés királlyá választotta, aki azonban ezt a címet nem viselte. 1622.jan.25-28. között Lőcsén időzik Bethlen Gábor fejedelem és neje, Károlyi Zsuzsanna.

A korona 1622-ben, a nikolsburgi béke határozata alapján kerül vissza Habsburg kézbe. 1622.márc.26-29.között a Bethlen G. által visszaszolgáltatott Szent Korona, az azt kísérő királyi biztosokkal, Révay Péter koronaőrrel Lőcsén szállnak meg. A Hain-krónika szerint (158.o.) a koronaőr a koronával Wiesenberger úr házában szállt meg. Bethlen G. 1626-ban Kassán házasságot köt Brandenburgi Katalinnal (Bethlen halála után, 1629-30 Erdély fejedelemasszonya). Brandenburgi Katalin és kísérő küldöttsége 1626.febr.25-én Lőcsén szálltak meg. Ebben a korban Lőcsén gyakran utazott át és szállt meg magasrangú politikus, katona és kísérete.

[8] a történeti Magyarország első toronyórája

[9] korábban tisztességtelen és perlekedő, nyelves asszonyokat is.

[10] 1850 után,

[11] Anton Povolny nemzetiségével, származásával kapcsolatos gondolat: Ivan Chalupecky szerint Povoly Antal 1806-ban Egerből érkezett Lőcsére. Nevéből ítélve persze lehet morva származású, de az tény, hogy a mai magyar területről, magyar környezetből érkezett. Elképzelhető, hogy rokona, pl. apja volt a neves egri építész, Povolny János az egri líceum és a noszvaji De La Motte-kastély tervezője.

[12] A Felvidéki Paradicsom vagy Felső-Magyarországi Paradicsom nevét 1920 körül Hajts Bélától kapta, aki az első létrákat építtette a gugyorokban. Hívták Hernád-áttörésnek is, ld. Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások, Panoráma 1975, 189

 

 

Néhány telefonszám:

 

Városi kulturális és tájékoztatási központ (turistainformáció): 053 451 3763 
és 053 161 88

Városi rendőrség:     053 451 0650 és 0905 530 023

 

Városi kultúrális központ: 053 451 2522

Lőcse városi hivatal, utazási szektor vezetője:  053 451 2436 kl. 124 

Paulina nővér, a gimnáziumi templom gondnoknője: 053 451 1801

Malakova Helena (aki 50 évig takarította és őrizte a gimnáziumi templomot)

    lakik: Ziacka ulica 1. szám. (20 m a templomtól).

Astrid Kostelniková (magyar idegenvezető, az evangélikus egyház felügyelője):

      milan.kostelnik@stonline.sk

 


 

Jó éttermek(15 főn felüli csoport):

 

Étterem és szálloda „Az oroszlánhoz” – (a szégyenketreccel szemben): 0908 255 276

 

„Arkáda” étterem és szálloda – a szomszéd ház alagsorában:  053 451 2255

 

„Stela” étterem és szálloda:  www.HOTELSTELA.SK ,  
E-mail :
recepcia@hotelstela.sk 

Tel.: + 421/53/451/2943-6

 

Vegetáriánus étterem: 053 451 4576

 

 

 

 

Magyar nyelvű irodalom:

 

Henszlmann Imre: Lőcsének régiségei, 1878

Demkó Kálmán: Lőcse város műtörténeti rövid leírása, Lőcse 1896 (különnyomat Demkó Kálmán: Lőcse története c. művéből)

A lőcsei evangélikus egyházközség története, Lőcse 1917

Szepességi avagy lőcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára, összeállította Hain Gáspár, Budapest: Magvető, 1988

Jankovics Marcell-Méry Gábor: A lőcsei Szent Jakab templom szárnyasoltárai, Méry Ratio 2007

Kostelníková, Astrid: Lőcsei evangélikus temető. Nemzeti kulturális emlékhely, utaskísérői információ, 2009

A lőcsei evangélikus műemléktemető, internetes honlap: http://www.locseitemeto.eoldal.hu/

 

 

 

A mappában található képek előnézete Régi városképek

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.