Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


OELSCHLAGER-ŐRY- LAJOS építész újratemetése Kassán 2016.10.28-án

2017.02.26

Oelschlager -Őry - Lajos kassai építész nem csak Kassa, hanem az egész Felvidék, szepességi német származású magyar építésze volt.  Élete legtermékenyebb időszakát a két világháború között az első Csehszlovák Köztársaság idején Kassán töltötte. Kassa Európa Kulturális Fővárosa lett 2013 évben. Oelschlager Lajos kassai építész és Márai Sándor kassai író a Kassa 2013 projekt kulcsfontosságú személyiségei lettek.

Oelschlager Lajos végrendelete, hogy felesége oldalán a kassai Szt. Rozália  temetőben a családi sírkertben nyugodjanak, 2016.10.28-án valósággá vált.

OELSCHLAGER-ŐRY- LAJOS építész újratemetése Kassán 2016.10.28-án.

kassa-rozalia-temeto-023.jpg

2013. január 19-20-án Kassán voltam a Márai Sándor-tér avatásán, ahol felhívták figyelmemet az Oelschläger Lajos kassai építész kiállítására, melyet a Löffler múzeum mellett az előző napon nyitottak meg.Ekkor fedeztem fel Kassát, mert Lajos bácsi tervezte a Tinódy u. 3. alatti "Kemenczky bérpalotát" is, Édesapámnak, Dr. Kemenczky Kálmánnak barátja volt. Mint gyerek személyesen én is ismertem.

 "Amikor eljön az időm, szeretett feleségem oldalán akarok nyugodni a kassai Szt. Rozália temetőben." (Oelschlager Lajos végrendelete)

2016. október 28-án 14 órakor Oeschleger – Őry – Lajos építész (1896-1984) és felesége Oelschlager Lajosné (szül. Csajka Márta, 1899-1976) földi maradványait a kassai Szt. Rozália temetőben az Ugrai György által elkészített szoborcsoporttal diszített 1939 évben kialakított családi sírhelybe szülei mellé helyezték, ahol idősebbik bátyja, István is nyugszik. A temetés 32 év után az evangélikus egyház szertartása szerint, szűk családi és szakmai részvétel mellett, végrendeletének megfelelően történt.

Néhány gondolat arról, hogy a "Felvidék építésze" hazatért  és milyen rögös út is vezetett el a mai naphoz.Kassa 2013 évben Európa kulturális fővárosának rangjára került, ennek kapcsán két kassai építésznek Adriana Prietkova egyetemi docensnek és Pásztor Péter egyetemi tanárnak köszönhető, hogy megjelenhetett Oelschlager – Őry – Lajos kassai építész életéről és munkásságáról kiadott közel 400 oldalas könyv, háromnyelvű monográfia, és hasonlóan a kiállítás, amely bemutatja az eddig alig ismert építész munkásságát nem csak a kassaiaknak, hanem azoknak az építészeknek is, ahol megvalósultak a megtervezett épületek.

Az elmúlt években a két kassai építész bemutatta a kiállítást szülővárosában Kassán, majd Miskolcon, Iglón, Pozsonyban, Budapesten, Pécsett, Ungváron, Munkácson, Beregszászon, Erdélyben – eddig közel 14 városban,

Oeschlager Lajos 1896-ban Kassán született jómódú,szepességi eredetű gazdag vaskereskedő család legkisebb gyermekeként. A kassai Premontrei Gimnáziumban érettségizett 1914-ben, majd beiratkozott a budapesti Műegyetemre.Tanulmányai befejeztével németországi útja során Berlinben, Münchenben és Stuttgartban két évig bövitette látókörét és ismereteket és  tervezőirodai gyakorlatot szerzett (1921-1922). A budapesti Bogdánfy és Gerlóczy építész irodájában rövid idő alatt fiatalon  műteremvezető lett (1922-1923). Boskó Géza Zoltán építésztársával együtt - 62 pályázó között - elnyerték a Munkácsi Kereskedelmi Akadémia tervezésére kiírt pályázat első díját, amely meghatározta életét és önmagának saját építészeti felfogását. 1924-ben pedig véglegesen hazatért szülővárosába Kassára. 1928-ban feleségül vette Csajka Mártát, akinek édesapjának, Csajka Endrének Sárospatakon vaskereskedése volt, aki a századfordulón Sárospatak egyénisége. Karrierje különösen tiszteletet mutatott olyan korban, amikor a kereskedelmi életben ez szinte már teljesen kimaradt.

Oelschlager Lajos alkotó tevékenységének súlypontja azokra az évekre esik, amikor a város a Trianoni Békeszerződéssel Csehszlovákiához került. Kassa az új Csehszlovák állam keleti gazdasági, kulturális és társadalmi centrumá vált. Az állami beruházások általában cseh építészek bevonásával valósultak meg. A helyi építészek kis számának dacára is megbízást szerezni mégsem volt egyszerű, Oelschleger Lajos  számára sem, de a többi tehetséges helyi építész, építőmester, potenciális megbízói kört a kereskedőszféra, az egyházi közösségek, a városi önkormányzatok, a polgári családok (családi villa építése) és a több célú bérházak megrendelői biztosították. Csehszlovákia gazdasági fellendülése egymást követően nagy megbízásokkal halmozta el  a Kassára költözött fiatal építészt, aki 1929-ig Baskó Géza Zoltán építésszel társulva dolgozott számos és jelentős alkotás tervezésében.

Oelschlager Lajos a sors kegyeltje volt! Hazatérése után Kassán, Ungváron tervezőiroda,  Munkácson és Iglón fiókiroda működött. Élete legtermékenyebb időszakát a két világháború között (az első Csehszlovák Köztársaság idejében) Kassán töltötte.

Adriana Priatkova 12 éves kutatómunkája alapján Oelschlager -Őry- Lajos építésznek kézjegyével fémjelzett 70 épületből néhányat megemlítenék:

Kerekedelmi Akadémia Munkács (1923), Zsidó iskola Ungvár (1925-26), Forum (Slován mozi Kassa (1926), Ortodox Zsinagóga és iskola Kassa (1926), Tűzoltó laktanya Kassa (1925), Városháza Nagymihály (1926), Kerekedelmi és Iparkamara Kassa (1926), Bérház Kassa, Mészáros u. 9. (1929), Dr. Guhr Szanatórium bővítésa Magastátra (1928), Evangélikus templom Tornalja (1932), Lakóház Kassa, Fő u.11. (1934), Lajos menedékház és kápolna Holica hegy (1934), Grand Hotel Étterem Magas Tátra (1933-1934), Városi strand Kassa, Állomás tér 5. (1935), Áruház Kassa Oritina u. 4. (1936), Klimka és Nedelco sírbort Kassa Rozália temető (1937), Családi villa Cseh konzulátus Kassa, Dobó u.19. (1838), Tatra Hotel és mozi Lőcse Stefanik tér (1938), Városi Közművek Palotája Kassa, Malom u. (1938), Bérház Kassa, Tamasik u. 9. (1938), Az Oelschlager család síremléke Kassa, Szt. Rozália temető (1939), Vitézi Székház Kassa, Tajovszky u. 4. (átalakítás 1941), Megyeháza Kassa Főutca 27.  (átalakítás 1940),  Munkás üdülő Kassa,  Bankó-hegy 15. (1939-1944), Kemenczky Palota Kassa, Fehér u. 3. (1927),

1945-ben az un. Benes-dekrétumok döntései alapján kénytelen volt elhagyni Kassát. Akkor még nem sejtették, hogy távozásuk végleges lesz. Mindent otthagytak, mindent amit előzetesen tettek, amiért éltek és amiben hittek. A hatalmas vagyonnal együtt akkori életvitelüket, a gazdag társadalmi létet, a jelentős társadalmi státuszt.

1950-ig a Csajka nagymamánál (Sárospatak, Kazinczy u 48.) alatt a Csajka-házban éltek, Lajos bácsi a földhivatalban dolgozott, ahol a háború után Zemplénben, Pácin és Karcsa környékén a földet parcellázták fel. 1950-től a család  orvos barátja nővéréhez költöztek és itt éltek (Sátoraljaújhely, Esze Tamás 44. szám) alatt.  1952-től már a szocialista tervező vállatoknál Miskolcon tervezőként dolgozott különböző beosztásokban, bekapcsolódva az aktuális tervezési feladatokba az ÉSZAKTERV-nél a számára teljesen megváltozott körülmények között. 1960-1962 között a BORSODTERV igazgatója is volt. Naponta utazott Sátoraljaújhelyről Miskolcra dolgozni. A család 1959-ben véglegesen Miskolcra költözött (Miskolc, Szabó Lajos u. 10. Ma Kishunyad u.), ahol egyetlen lánya Zsuzsanna ma is él.

A tervezővállalatnál tervezett és megvalósult épületei:
Mészpucolán gyár Sátoraljaújhely, Pataki út (1952), Csikótelep, Csipkéskút (1951), Szociális lakások Miskolc, Baross Gábor utca (1960), Általános iskola Miskolc, Miklós u. (1960), Gyógyszertári Központ Miskolc, Kazinczy u. 17. (1965), Egyetemi lakások Miskolc, Csabai kapu (1960), Kis Hági söröző Miskolc, Zsolcai kapu (1961).
Fiatal építész kollégái nagyra tartották, tisztelték tudták, hogy "Igen komoly és elhivatott ember volt. Munkatársaival szemben igen magasak voltak az elvárásai." Nem tudták azt, amit Lajos bácsi tudott, hogy az építészeti alkotás minden művészeti igyekezet ellenére csak az ideológiai szabadság, a demokrácia, az erkölcsi stabilitás és a szerzők felelősségérzete mellett lesz színvonalas. Sajnos ez a háttér a második világháború utáni Magyarországon is csak részben adatott meg. Nyugdíjba vonulása után nagyon visszavonult életet élt csak a családjával foglalkozott. a közügyek pedig nem érdekelték. Szeretett felesége Márta néni 1976-ban bekövetkezett halálát nagyon nehezen viselte el. Leánya Zsuzsanna lett az édesapja támasza és viselte gondját az 1984-ben bekövetkezett haláláig.

Oelschlager Zoltán és leánya Mónika a kassai család közeli rokona a Szepességből nagy szeretettel emlékeznek  Szunyi bácsira (a családban így hívták Lajos bácsit), és a mai napig Zsuzsával tartják a kapcsolatot. A család tudott egymásról, de az államhatárok elválasztották őket.

A könyv kassai ősbemutatóján 2013 évben Kassán és Miskolcon Zsuzsa és Mónika  édesapjával részt vettek, ezzel emelték a megnyitó kiállítás rangját.

Öry Lajos bácsi egyetlen leánya Zsuzsa azonban egyedül maradt, a múlt emlékeivel és a szeretett szülei emlékeinek ápolásával. Nagy öröm volt számára, hogy megismerkedett Adriana Priatkova kassai építésszel az Oelschlager építész munkáinak kutatójával és munkájában, családi emlékeivel a könyv szerzőjének segítségére sietett. Nem tudta, hogy szeretett szülei végakaratát, hogyan fogja teljesíteni azt, hogy a kassai Szt. Rozália temetőben nyugodjanak a családi sírkertben. Gondolatait megosztotta Priatkova építésszel, aki elkezdte a bonyolult tortúrát, az engedélyeket beszerezni és a sírkertet, a támfalat felújíttatni, hogy megvalósuljon Szunyi bácsi végrendelete.

Oelschlager Mónika Oelschlager Zoltán leánya a család közeli rokona segített  intézte, finanszírozta rendezte a család nevében, hogy Oelschlager -Őry- Lajos kassai építészt szeretett feleségével Mártával 2016. október 28-án a kassai Szt.Rozália temetőben az evangélikus egyház rítusa szerint ünnepélyesen elhelyezzék. Búcsúztak a még élő rokonai: Dr. Molnár Gyuláné szül. Őry Zsuzsanna leányuk (Miskolc), Oelschlager István mérnök unokatestvére (Budapest), Dr. Bálint Ágnes szül Őry (Budapest) és Monika Worobelová mérnöknő Szepességből, Oelschlager Zoltán leánya.

Adriana Priatkova egyetemi docens és Pásztor Péter egyetemi tanár szervezők az Oelschlager könyv társszerzői köszöntötték a megjelenteket. Haraszti Attila kassai főkonzul Urat, a régi barátokat, a kassai építészeket, a megjelenteket, ezen a rendhagyó családi szomorú, de mégis ünnepélyes családi  eseményen.

"Ez a végleges hazatérésük a családi sírkertbe, Oelschlager - Őry - Lajos építész születésének 120 éves, szeretett felesége 40 éves évfordulóján. 2013-ban Kassa Európa Kulturális Fővárosa lett és ennek egyik főegyénisége Lajos bácsi volt.

"Oelschlager kassai építész életművében azt értékeljük, hogy a legjelentősebb építészeti művei egyenes  mintapéldái az új építészetnek a történelmi környezetbe való alázatos és elegáns elhelyezésének. Építészeti nyelvezetében világosan olvasható, átlátható és nagy műveltségről tesz tanúbizonyságot. Épületeibe a belépés nemcsak használóinak, hanem művei csodálóinak is külön élmény, akiket eközben a legünnepélyesebb érzések fognak el. Ilyesmiről kellene szólni a valódi építészetnek! Nem csoda, hogy több műve ma már a műemlék védelmét élvezi."

"Az építészet Mesterének és városunk kiváló egyéniségének a hazatérése – valljuk be, hogy politikai okok miatt is – nagyon sokáig váratott magára. Ebben a pillanatban azonban boldogok vagyunk, hogy ez – elsősorban a családtagok jóvoltából – sikerült. ISTEN HOZTA ITTHON MESTER! Köszöntötték Kassa város építész mesterét, a város kiváló építész egyéniségét, akinek építész életművét ma is nagyra értékelik és csodálják. Higgye el, hogy nagyra becsüljük és rendkívül büszkék vagyunk Önre!" (A. Priatkova, P. Pásztor)

"Az első nagy háború táján és a két háború között működő határon túlra szakadt alkotók a kiváló elődök által vitt magyar építészetben nőttek fel. És építettek – elsősorban szülőföldjükön, a Felvidéken, Kárpátalján –  mint Őry Lajos is.  Az új helyzetben ha nem Kassán vagy Munkácson talált volna megbízókra, akkor vele együtt jól ismerné a világ. A szepességi Őrynek például Felvidékről Magyarországra, a Szovjetunióba menekülő Sebők Istvánt pedig a sztálini diktatúra ölette meg. Az általuk tervezett kitűnő kvalitású épületeket a még újabb államalakulatok '45-től és 89-től napjainkig hanyagul kezelték. Házaik egyre pusztultak. 2013 évben, hogy Kassa EKF lett illetve a nemzetközi BAUHAUS- kutatások eredményeként kötetek jelentek meg róluk, valamint a miskolci-kassai összefogásban életmű kiállítás valósult meg Oelschleger - Őry - Lajosról, építészetük  felragyoghatott!" (Szegő György 2013)

Oelschlager - Őry - Lajos kassai építészben azonban mélyen élt, a kassai polgári kulturális környezetéből fakadó érzéseiben még biztosabbá vált az egyetemi képzése alatt a múlt tisztelete és csodálata, hasonlóan gondolkodott mint iskolatársa, szomszédja Márai Sándor kassai író, aki szintén Kassa 2013 EKF másik nagy egyénisége lett. Oelschlager - Őry - Lajos kassai építész élete (aki talán a Felvidék Koós Károlya lett) a 20. századi magyar sorsot tükrözi.

Köszönettel tartozunk a könyv megjelentetéséért, a kiállítások szervezőinek és  rendezőinek, Adriana Prietkovának és Pásztor Péternek, hogy Oelschlager Lajos kassai építész munkásságát bemutatták és elvitték azokba a városokba is, ahol még megvannak a tervezett és kivitelezett épületek is.

kassa-rozalia-temeto-025.jpg

A család megköszöni Monika Worobeovának (Oelschlager Zsuzsa unokatestvérnek), hogy segítette és  megvalósította Szunyi bácsi végrendeletét és ma már szeretett szüleivel együtt nyugodhatnak a kassai Szt. Rozália családi sírkertben.

"Hálával tartozunk a kötet szerzőinek, hogy Oelschlager Lajos építész munkásságát bemutatták és érzékeltették, hogy Kassa város nem feledkezett el fiáról, hanem ma is nagyra becsüli. Ezt a kötetet ezért itthon is megnyugvással kell kezünkbe venni." (Kubinszky Mihály)

"Én és valószínűleg több volt kollégám is kissé másként emlékezünk Lajos bácsi nyugdíjas éveire. Ott volt szinte minden szakmai rendezvényen a MTESZ-ben, az ÉSZAKTERV- nél, hozzám hasonló akkor ifjú kollégák ezeken a helyeken élvezhették mindig kedélyes mosolygását, jó hangulatát. Láthatóan szívesen volt a tőle fiatalabb építészek körében is (Lindelfeld Emil, Harmos Károly, Márkus György, nála fiatalabbak, Kisztik Pali, Horváth Pista, Dézsi Jancsi, Dósa Karcsi, Sallai Matyi, Rózsa Sanyi és a többi, akkor még fiatal kolléga körében, akik szintén a száraz fehér bort szerették).

Egy biztos (és lehet, hogy nem vagyok ezzel egyedül), mi nem is sejtettük, hogy a magyar építészet milyen nagy egyénisége ő, hiszen a kassai múltról, a kényszerkitelepítésről soha nem beszélt (legalábbis előttünk), mégis nagy tisztelet övezte." ( Holló Csaba)

Kemenczky Kálmán mérnök

Képek: https://www.facebook.com/groups/1168494579827928/permalink/1487734427903940/?comment_id=1487799641230752&notif_t=group_comment&notif_id=1488132036354995

 

 

A mappában található képek előnézete Őry Lajos újratemetése

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.