Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dr.Genersich Antal emlékülés

2017.02.12

gaemlekules170225.jpg

 "Ima Ge­ner­sich An­tal kolozsvári sír­já­nál
Fõ­haj­tás­sal tisz­te­leg­tek dr. Ge­ner­sich An­tal sír­já­nál már­ci­us 7-én ko­ra dél­után. A sír a Há­zson­gár­di te­me­tõ­ben ta­lál­ha­tó, an­nak is a lu­the­rá­nus ré­szé­ben. A pro­fesszor 1918. jú­ni­us ne­gye­di­kén halt meg Bu­da­pes­ten, de Ko­lozs­várt van el­te­met­ve. Ez azért tör­tént így, mert még éle­té­ben úgy ren­del­ke­zett, hogy az ál­ta­la min­dig sze­re­tett „kin­cses vá­ros­ban” he­lyez­zék örök nyu­ga­lom­ra. Ha­lá­la ide­jén az or­szág há­bo­rú­ban állt, és jár­vá­nyok is pusz­tí­tot­tak. Ko­por­só­ját szi­go­rú­an el­kü­lö­nít­ve, kü­lön va­gon­ban szál­lí­tot­ták Bu­da­pest­rõl Ko­lozs­vár­ra.
Dr. Ge­ner­sich An­tal élet­út­ja sa­já­tos híd­ként ível át a re­form­kor nagy nem­ze­dé­ke és a 20. szá­zad el­sõ két év­ti­ze­de kö­zött, és egy­ben ti­pi­kus „Kár­pát-me­den­cei” pá­lya. Nagy­szom­ba­tban szü­le­tett, ab­ban a vá­ros­ban, amely­ben a mai Sem­mel­weis Egye­tem elõd­jét meg­ala­pí­tot­ták két­száz­negy­ven év­vel ez­elõtt.
A Ge­ner­sich csa­lád cip­szer, az­az sze­pes­sé­gi szász fa­mí­lia. A csa­lád „fel­leg­vá­rá­nak” szá­mí­tó Kés­már­kon szü­let­tek „a tu­dós Ge­ner­sich test­vé­rek”: Ke­resz­tély (1759–1825) evan­gé­li­kus lel­kész, tör­té­nész és mi­ne­ra­ló­gus, Já­nos (1761–1823) pe­da­gó­gus, tör­té­nész és a né­met nyel­vû cip­szer iro­da­lom út­tö­rõ­je és meg­te­rem­tõ­je, il­let­ve Sá­mu­el (1768–1844) or­vos, Lõ­cse vá­ros fõ­or­vo­sa, bo­ta­ni­kus.
Ge­ner­sich An­tal – Ge­ner­sich Já­nos uno­ká­ja – a pes­ti or­vos­egye­tem el­vég­zé­se után két éven át kül­föl­di ta­nul­mány­úton volt, és az ak­ko­ri leg­na­gyob­bak­nál dol­go­zott: Reck­ling­ha­us­en­nél, Rok­itans­ky­nál, Lud­wig­nál és Virchow­nál. 1870-ben Ko­lozs­vár­ra nyert ki­ne­ve­zést, ahol hu­szon­öt éven át a kór­bonc­tan pro­fesszo­ra volt, és több­ször vi­selt fon­tos egye­te­mi tiszt­sé­get. Ko­lozs­vá­ri évei alatt ak­tív és meg­ha­tá­ro­zó tag­ja volt az Er­dé­lyi Mú­ze­um Egye­sü­let­nek (EME). (Az EME, ame­lyet gróf Mi­kó Im­re – „Er­dély Szé­che­nyi­je” – ala­pí­tott, az idén ün­nep­li lét­re­jöt­té­nek száz­öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ját.) ..." (Tankó Zita, Evangélikus Élet, 2009/11)"

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

tankoa1@hotmail.com tankoa@freemail.hu

(Tankó Attila, 2017.02.17 23:51)

Kedves TmIhil Tóthmátyás Istvánné Hollóházy Ildikó !

Köszönöm azt ,hogy közzétette a 2017. febr. 25-i kolozsvári megemlékezés meghívó plakátját.

Üdvözlettel : Tankó Attila.

tankoa1@hotmail.com tankoa@freemail.hu

(Tankó Attila, 2017.02.17 23:50)

Kedves TmIhil Tóthmátyás Istvánné Hollóházy Ildikó !

Köszönöm azt ,hogy közzétette a 2017. febr. 25-i kolozsvári megemlékezés meghívó plakátját.

Üdvözlettel : Tankó Attila.