Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Búcsú Fekésházyné Kováts Éva nénitől

2011.12.18

 Kedves Szepesiek!

 
Szomorú hírt hozott a posta: Ildikó küldte el Astrid dec.15.-i írását, amelyben ez olvasható: 
 
„Tegnap kaptam a szomorú hírt a Kováts Dánieltől. Meghalt a tesvére. Keveset írt, de nagyon szivélyesen, sok szeretettel arról, hogy kit vesztett el ! Sírtam is, mert én is szerettem. Fekésháziné Kováts Evi neni... nagyon, nagyon bájos és értékes néni ! Nagyon szomorú !"
 
Szebben, mint, ahogy Astrid búcsúzik tőle, azt hiszem, senki sem tudna. Sajnos én Éva nénit személyesen nem ismertem. Annál jobban viszont testvérét, Kováts Dánielt, Édesapám gimnáziumi osztálytársát, jó barátját, főiskolai tanárt, a magyar kultúra-honismeret hivatott terjesztőjét, a Széphalom (Kazinczy Társaság Évkönyve) szerkesztőjét. 
 
Mi a nemrég szóbahozott Probstner-könyv fordítását köszönhetjük Éva néninek. Ő volt az, aki több rokonával együtt már a kutatásnál segítették a szerzőt, a lőcsei levéltár szimpatikus munkatársnőjét, Alena Kredatusovát, megosztva vele családi emlékeiket, fotóikat. De ami számunkra még fontosabb, Éva néninek köszönhető a Probstner-családkönyv szép magyar fordítása, ennek köszönhetően juthat el a magyarokhoz ez az értékes szepesi családtörténet. 
 
A kötethez a fordító bőséges utószót írt (93-101.o.), álljon itt ebből egy részlet: „Alena Kredatusová írása annyira lenyűgözött alaposságával és érdekességével, hogy úgy döntöttem, lefordítom, mert a Probstner-család férfiágon kihalt ugyan, a család leányági leszármazottai azonban igen sokan vannak, és úgy véltem, őket is érdekelheti őseik története, az a családtörténet, amely változatosságával és tanulságaival a kívülállók figyelmét is megragadhatja… Remélem olvasóim is olyan érdeklődéssel fogják ezt a kis könyvet olvasni, amilyen élvezettel én azt lefordítottam. Sárospatakon, 2002.május 17-én Fekésházyné Kováts Éva” 
 
A Kováts-család nevezetes lőcsei família volt, akik már a 19.szd-ban az evangélikus gyülekezet aktív tagjai voltak: az 1917-es gyülekezettörténet szerint Kovács Győző (azelőtt Schmidt) 1856-1864 között másodfelügyelő volt. Kováts Győző (Viktor) örököseitől vette meg a gyülekezet főtéri házukat evangélikus elemi iskola céljára 1887-ben. A lőcsei evangélikus temetőben a gyönyörűen helyreállított Probstner-sírkert közepén áll Kováts Victor (1818-1879) fehér márvány síremléke. A Kováts-család emlékét őrzi a Lőcse közelében levő Kováts-villa, amely még ma is szerepel a turistatérképeken. 
 
Éva néni, köszönjük ezt a szép cipszer ajándékot, hiszen Általad ismerhetjük meg a Szepesség e neves családját, az ősök életébe jobban bepillantva. Nyugodj békében. 
 
Czenthe Miklós