Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszámoló a 4. szepesi estről (2013.nov.22.)

2013.11.29

 Beszámoló a 4. szepesi estről (2013.nov.22.)

2013.nov.22. péntek, 17-20.30, Bp.VIII.ker.Üllői út 24. evangélikus egyház székháza, klubterem

 

„Csak el ne engedjük egymás kezét” (A Szepességről elszármazottak mottója)

 

Megjelentek, bemutatkozás

4. találkozónkon szép számmal: 42-en vettünk részt. Többen akadályoztatás miatt nem tudtak jelen lenni, de üdvözölték az összejövetelt.

Astrid így köszöntötte Lőcséről az estet: „Gondolatban Veletek leszek, egy kis gyertyalángocska Lőcséről, péntek 17 órától, abban a reményben, hogy ott valahol fölöttünk összejön a budapesti gyertyalángokkal. És így együtt, eljutnak az égig, a mi szeretteinkhez, akik már ott vannak és érezni fogják, hogy itt lent valakik nagy hálával és sok szeretettel gondolnak rájuk.”

Schirwath Ágnes Németországból írt: „Kedves Ildikó és Miklós, nagyon szép kezdeményezés, szokás ez a találkozó, gratulálok hozzá. Egy kérésem van: az itt leírt sorokat továbbítsák Astridnak: ezúton szeretnék köszönetet mondani a mi drága Astridunknak, ki gyönyörű napot szerzett az év szeptemberében Felvidéken bolyongó csapatunknak Lőcse bemutatásával.[1] Kutató társaim mindegyike kivétel nélkül lelkesedéssel említi ma is Astrid nagy tudását, kedves előadásmódját. Minden szava arról tanúskodott, mennyire, rajongásig szereti otthonát, Lőcse városát.”

Az est kezdetén a megjelentek bemutatkozásként szepesi kötődésükről is szólnak egy-két szót. Régebbi tagjainkon kívül új érdeklődők is jelentek meg, tehát örvendetesen bővül a létszám, van érdeklődés a Szepesség iránt. Több felszólaló lelkes hangon beszélt a Szepességről, a Magas-Tátráról. A bemutatkozás közben közös elődökre, családi kapcsolatokra is fény derült (a levelezőlista segítségével, és más találkozások alkalmával már korábban is egymásra találtak közelebbi-távolabbi rokonok).

 

Áhítat és emlékezés az idén elhunyt szepesi származású elhunytakra:

A gyertyagyújtás után Demeter János hódmezővásárhelyi ref. lelkész tartott áhítatot (igeolvasás, magyarázat és ének).

Czenthe Miklós (Evangélikus Országos Levéltár, EOL) házigazdaként köszönti a megjelenteket. 2010 óta minden évben tartunk összejövetelt a szepesi leszármazottaknak, a Szepesség iránt érdeklődőknek, ez már a 4. szepesi est. A régi szepesi találkozók és összefogás felújításaképpen a szándékunk.[2] Az alkalom egyben a lőcsei evangélikus gyülekezet 1839-ben kezdődött hagyományára való megemlékezés is, akik az egyházi év végén az előző évben elhunytakról emlékeztek meg (Todtenfest).[3]

Ma már a temetőkben van egy olyan rész, ahol a nem ott eltemetettekre lehet gondolni, emlékükre mécsest gyújtani. Hisszük, hogy az elhunytakra való megemlékezés nem öncélú. Nemcsak végtisztességet teszünk, hanem az élők összetartását is erősítjük. Érezzük a veszteséget, hiszen minden egyes barátunk, ismerős, cipszer elköltözése űrt hagy maga után. Emlékek, történetek, amelyekről csak ő tudott, a régi Szepesség emléke, képe, amit az ő emlékezete őrzött meg. „Az ősök emléke megszentel.”

A közeli és távoli időben, közel és messze földön porladó elődök és ősök felidézik a szepesi tájat, a régi szép, kedves Szepességet, amelyet annyi századon keresztül szorgalommal és odaadással építettek cipszerek, a szepesiek nemzedékei. A történelem bár mostoha volt velük, és ma már jórészt csak emlékük él a Szepességen. De ha emlékük él, akkor beépül a nemzeti tudatba, a köztudatba, velünk vannak és erősítenek bennünket.

Steinhausz György, neves Szepesolasziból származott lőcsei család sarja, Csopakon élt, ahol aktív társadalmi-kulturális szervező volt, alpolgármesteri tisztet is betöltött, magyar hazafi volt. A neves Steinhausz-család történetéből számos régi családi képet, levelet, pecsétet küldött, amiből néhányat megnéztünk.[4] A lőcsei ev.temetőben elpusztult Steinhausz-családi sírkert régi fotóját is neki köszönhetjük. A 2011.szept-i Lőcsén rendezett szepesi találkozónak aktív résztvevője volt.[5] (Czenthe M. beszélt róla, képek vetítésével).

 Lapikásné Czervesz Lilly néni elhunyt (1921-2013), unokatestvére dr. Hollóházyné Timcsák Edit beszélt róla. Bemutatta nagyapja, Barcs Gyula (1853-1934) lőcsei takarékpénztári igazgató és evang. presbiter családját, néhány vetített kép segítségével. A főtéri homlokzati freskós Krupek-ház volt a Barcs-családé. Edit néni családi emlékeit „Lőcsei emlékeim” címmel leánya, Hollóházy Ildikó által foglalta írásba, családi fotókat mellékelve (gépelt kézirat). Az irodalmi értékű írás a régi, II.világháború előtti lőcsei társasági élet, polgári életmód emléke.

Megemlékeztünk továbbá az általunk sajnos személyesen nem ismert, nemrég 95 éves korában elhunyt Görgey Tibor úrról.[6] Görgey Artúr testvérének a dédunokájaként a Görgey-kör vezetője volt. A szentendrei honvédlaktanyát Görgey Artúrról nevezték el, ahol Görgey Tibor az ünnepségen 2011-ben jelent meg utoljára. Említésre méltó, hogy Lorx Ádám közbenjárására nemrég két Pozsonyban élő Görgey leszármazott, Görgey Albertné Zsedényi Linda-Lili néni unokái csatlakoztak a szepesi levelezőlistához.[7]

 

Köszöntések:

Dr. Hollóházy Lajosné Timcsák Edit néninek nemrég volt 96. (!) születésnapja, virággal köszöntöttük, ő volt az összejövetel korelnöke.

Sajnos csak távollétében, de annál szívélyesebben köszöntöttük Kostelnikné Zwilling Astrid dr-t, sokunk kedves ismerősét 70.születésnapján.[8] 1943-ban Cseh-Sziléziában született, a háború vége és utána sok megpróbáltatáson átment családjával együtt. Hoffman-Baló-Vitális rokonságnak köszönhetően Liptószentmiklóson töltötte gyerekkorát. A magyar és német nyelv használata akkor tiltva volt, ezért csak családi körben használhatták. Tanári végzettséget szerzett, de a kommunista világban osztályidegenként csak kollégiumi nevelőtanárként engedték dolgozni. A rendszerváltás után lehetősége nyílt társadalmi, kulturális aktivitásra. Magyar nyelvű idegenvezetőként a Lőcsére érkező magyar turistákat kalauzolja. 2000 után a lőcsei evangélikus gyülekezetben sokat dolgozott: 2006-2012 között mint gyülekezeti felügyelő. A gyülekezet épületvagyonát visszaszerezte, a templomot felújíttatta, elkezdődött az értékes könyv- és levéltári anyag újrakatalogizálása. A számunkra oly kedves evangélikus temető védelme, megismertetése ügyében különösen sokat tett, háromnyelvű ismertetőfüzetet adott ki saját költségén. A várostól sikerült visszakapni a temető tulajdonjogát és felvétetni az államilag nyilvántartott műemlékek jegyzékére. Astrid szorgalmazta a magyarországi vendégek lőcsei látogatását, sokunkat fogadott nagy szívélyességgel. És nem utolsósorban ő vetette föl, hogy a Magyarországon élő szepesi leszármazottak keressék meg egymást.

Ugyancsak köszöntöttük Tóthmátyásné Hollóházy Ildikót, aki rendkívül sokat tett szepesi körünkért. Ő gondozza állhatatosan a fő összetartó erőt adó lőcsei honlapot és szepesi levelezőlistát.[9] A sok értékes anyagot, beszámolót, fotót, a lőcsei ev. temető katalógusát is tartalmazó honlapnak eddig több mint 105 ezer látogatója volt.[10] Néhány év alatt valószínűleg a legjelentősebb internetes lőcsei-szepesi adatbázissá nőtte ki magát. A levelezőlistán résztvevők száma elérte a 113-at[11], akikhez több, email-t nem használó járul. Budapesten kívül vidéken, Felvidéken, Amerikában és Erdélyben lakók is részt vesznek a számos érdekes családtörténeti és szepesi témát felvető levelezésben.

Beszámolók szepesi témájú eseményekről, megjelent kötetekről, családi találkozókról, kiállításokról.

Judik Zoltán mérnök, aki összeállította a 16.szd. óta ismert lőcsei-késmárki Genersich-család leszármazását[12], idén nyáron Aszódon nagyszabású Genersich-családi találkozót szervezett.[13] A családtalálkozón kisgyermektől az idős korúig vettek részt, Magyarországon kívül Felvidékről, Erdélyből és nyugatról. Tartalmas beszámolók, kulturális hozzászólások gazdagították az eseményt. Az aszódi evang. gimnázium kollégiumában voltak elszállásolva, meglátogatták, az aszódi evang. templomot, ill. a Podmaniczky-kastélyt, ami evangélikus leánynevelő intézetként is működött a háború előtt, ahol egy időben Genersich Karola (1863-1907) volt az intézet igazgatója.

Dr.Tankó Attila urológus orvos, a Genersich Antal prof. alapítvány (SOTE) titkára[14] beszámolt a Johann Genersich-ről szóló bécsi nemzetközi (magyar, osztrák, szlovák) konferencia kötetének a megjelenéséről[15], melyet németül a bécsi Collegium Hungaricum adott ki, színvonalas tudományos formában.[16] Ebben Astrid Kostelniková a lőcsei ev. temetőről, Czenthe Miklós a lőcsei ev. líceumról, Milan Choma Genersich Tátrával való kapcsolatáról írt. Idén erdélyi utat szerveztek a Genersich-család odakerült leszármazottainak emlékét kutatva, fő tekintettel az alapítvány névadójának, Genersich Antal kolozsvári prof. tevékenységének emlékeire.[17]

Dr.Kováts Dániel ny. főiskolai tanár[18] bemutatta a Probstner-családtörténetről szóló könyv magyarnyelvű kiadását.[19] Magánkiadásban jelent meg, a költségeket a család viselte, a szerkesztést ő végezte. A szerző a lőcsei Alena Kredatušová az állami levéltár igazgatóhelyettese, aki gazdag levéltári forrásanyagot dolgozott fel. A magyar fordítást Fekésházyné Kováts Éva (Dániel nemrég elhunyt nővére, 1927-2011) végezte, aki családi képekkel, adatokkal gazdagította az értékes kötetet. A Lőcsén és az egész Szepességen fontos szerepet játszó, a 18.szd. végétől a II.világháborúig aktív Probstner-család történetéről színvonalas prezentációt láthattunk. A családi vagyon megalapozója id.Probstner András (1758-1833), földmérő, postamester, Dél-Szepesben jelentős bányavállalkozó volt, aki kiemelkedő gazdasági érdemeiért 1833-ban a királytól nemesi címet is szerzett, Újlubló és Jakubján birtokaira tekintettel, ilyen előnevekkel. A 19.szd.-ban jelentős szepesi nemesi és polgári családokkal  rokonságba került Probstner-család a Szepességen jelentős szerepet játszott (tk. Pfannschmidt-Zsedényi, Bethlenfalvy, Kováts, Maléter).[20] Czauczik (Czauczig) József neves lőcsei festő szoros kapcsolatban állt a családdal, a családról szép és színvonalas képeket festett.[21] Probstner Zsófiáról, feleségéről készítette Szinyei Merse Pál a lilaruhás hölgy c. híres festményét. Lőcsén, az evang. temető közelében állt a Probstner-kúria nagy parkkal (jelenleg a városi kórház része). Tulajdonukban volt a lőcsei fehér asszonyról készült kép és a szégyenketrec (Ketterhäuschen), amelyet Lőcsének adományoztak. Jakubjáni kohójukat mint ipari műemléket nemrég felújították, Lublófürdőn virágzó fürdőkultúrát létesítettek (az első világháborúig volt a virágkora). Kováts D. az estre magával hozta a család leszármazottját, Probstner (Leopold) Ildikót. A Probstner-könyv a családtörténeten keresztül Lőcse és a Szepesség történetének fontos kézikönyve. A könyv dr.Kováts Dánielnél megvásárolható.

Képessy Imre könyvkötő (OSZK) beszámol a neves lőcsei evangélikus Spillenberg-család által alapított szepesteplici papírmalom 1613-es alapítása 400.évfordulóján az OSZK-ban rendezett kiállításról.[22] „Rejtélyes vízjelek” címmel 2013.szept.3-nov.16. közt volt látható, a kiállítás kúrátora: Pelbárt Jenő, a Magyar Papír- és Vízjeltörténeti Társaság elnöke, megnyitotta dr.Diószegi György, a Spillenberg-család leszármazottja és kutatója. A magyar ipartörténet érdekes fejezetét mutatja be ez a papír- és vízjeltörténeti kiállítás. Az 1885-ig működött háromkerekes szepesteplici vizimalom kicsinyített mását is lehetett látni a kiállításon, így került közelebb a látogatóhoz az egykori tulajdonosok, bérlők, papírkészítők, technikai berendezések világa.

Neidenbach Ákos hegymászás-történész (Csobánka) Mauksch Tamás (1749-1832) evangélikus lelkész és Tátra-kutató jelenleg az MTA kézirattárában őrzött naplójának feldolgozásáról beszélt.[23] A gót kézírású mű átírását dr.Zsigmondy Árpád lelkész, levéltáros (EOL) végezte. Szót ejtett Mauksch hányatott sorsú tudóstársáról és levelezőpartneréről, az ugyancsak cipszer Rumy Károly Györgyről is. Az előadó az est tiszteletére rögtönzött könyvkiállításban mutatott be egyes fontos műveket a Tátra-kutatásról.[24] Az előadó hegymászástörténeti magángyűjteményében olyan értékes anyagok is vannak, mint a neves Tátra-járók, a késmárki Grósz Alfréd és budapesti Komarnicki Gyula[25] emlékei. Ilyen témában számos műve jelent meg, nagyrészt saját kiadásban. A Tátra-kutatás sok ponton összefügg a Szepesség történetével, így kölcsönösen gazdagítják egymást. Az előadó idézte Farkas Imre versét, amellyel Szepesi N. Vilmos: Az Ősi Szepesség c. művét (1943) indítja:

Füstös, mohos óratorony,
Platánok az utcasoron,
Boltívek az út felett,
Mosoly, derű, halk szívesség -
Ez a kedves, szép Szepesség,
Hogy az Isten áldja meg.

Dr.Greschik Gyula mérnök, prof. beszámolt lőcsei házáról: a Mészáros u.15. alatti Steinhausz-ház családi örökség, a 90-es években sikerült visszaszereznie. Magánerőből és állami támogatással végzi a helyreállítást. Szándéka szerint „Szepesi ház”-ként kulturális célt is betöltene az épület, ahol a Szepesség kultúrájával foglalkozók nyernének szállást (Domus Scepusiensis, Zipser Haus, Spissky dom). Fontosnak tartja a régió többnyelvű hagyományainak ápolását és ezek egymásra hatásának kutatását és a magyar-szlovák megértés ügyét. Felhívja a figyelmet a közép-európai népek közeledését szorgalmazó Charta XXI mozgalomra.[26]

Borbély Hanna (Hana Borbélyová) fiatal szlovákiai zenetudós a lőcsei evangélikus zenei gyűjtemény kincseit feldolgozva, együttest (Vox aurumque) szervezett a 17.századi szepesi protestáns egyházi zene bemutatására. Szlovákiában nagyszabású koncertsorozaton ismertette meg a Szepesség zenei kultúráját. Borbély Hanna családja ápolja a lőcsei Pfannschmidt-ektől való leszármazás tudatát, sőt tervezi egy régi lőcsei lakóház megvételét a Mészáros utcában. (Czenthe M. beszélt róla).

Dr.Kurutz Károly nagyapja Kirschner János, a két világháború közti Szepesi Egyesület tisztviselője volt, erről mutatott be egy 1929-es fényképet. Egy dossziényi érdekes, szepesi témájú anyagot adott át, különféle szepesi témákban: pl. az Európai Utas képes cikke.

Barsy Laura is jelen volt, akinek dédnagymamája Barsyné Kail Irma (1897-1991) írónő a gyermekkorát feldolgozó memoárjából a Győri évek, majd a  Szepesség vadregényes mesevilága bontakozik ki, Lőcse, Harakóc.1909-1913.-ig a lőcsei Felsőbb Leányiskolában járt, melynek emlékeit a Lőcsei Madonna c. regényében dolgozza fel. A  regény csak  1935-ben jelenik meg a Magyarság c. lapban, majd 1942-ben könyv alakban is publikálja a Palladis könyvkiadó.[27]

 

Felvetődött a szerveződés kérdése, a szepesi összefogás formája. Jelenleg elsősorban virtuális, levelezőlista formában működünk. Felmerül ennek továbbfejlődése „szepesi baráti kör”-ré, amely társaság lenne. Ennél szorosabb lenne az egyesületi forma. Kérdés, hogy jelenlegi helyzetünknek melyik forma felel meg inkább: a lazább, vagy szorosabb együttműködés. Mire van igény, és mire van lehetőség, a szervezést végző vállalkozó. E kérdésekkel a továbbiakban esetleges megbeszéléseken jó lenne foglalkozni. Segítségképpen Avar Gábor felajánlotta, hogy a német ref. gyülekezet Hold utcai gyülekezeti termében is találkozhatunk. Berzeviczy E. jelezte, hogy a szepesi baráti kör működése kezd ismertté és elismertté válni.

A II.világháború után Szepességből elkerült cipszerek a kárpátnémet szervezetekben működnek, a legjelentősebb a németországban Stuttgart székhellyel működő Karpatendeutsche Landsmannschaft[28], továbbá Karlsruhe-ben van múzeumuk, havilapjuk Karpatenpost néven jelenik meg[29], évente pedig színvonalas Karpathenjahrbuch. A cipszerek elsősorban az evangélikus ágban tömörülnek (Hilfskomitee für die Ev.-Luth. Slowakeideutschen). A rendszerváltás után Szlovákiában is megalakult a kárpátnémet egyesület (Karpatendeutsche Verein), amely régiónként szerveződik, a Szepességhez a felső, alsó-szepességi és a Bódva-völgyi kapcsolódik, Poprádon jelenik meg lapjuk Karpatenblatt címmel, Pozsonyban Ondrej Pöss vezetésével működik kárpátnémet múzeum. 

Működésünk egyik fontos témája lehet a sírok, temetők védelme: a hozzászólások többször érintették ezt a kérdést. A gazdátlanná váló régi sírokat a felszámolás fenyegeti. A régi Szepességre utaló magyar és német síremlékek így fokozatosan eltűnnek a temetőkből. A levelezőlistán is felmerült kérdés, hogy vajon csak a leszármazottak válthatják-e meg a síremlékeket. Judik Z. a késmárki Genersich Tivadar sírkert márványemlékére rakott idegen tábláról számolt be. Berzeviczy Etelka szerint a kérdést érdemes a Kegyeleti Bizottságnál felvetni. Schermann Ákos felvidéki városi temetők fotózását, dokumentálását végzi, a Magyar Családkutató Egyesület honlapján adatbázisként dolgozza fel (Lőcse, Késmárk, Igló, Eperjes, Bártfa, Csetnek, Dobsina, Rozsnyó).[30]

A jelentős számú megjelent, a számos hozzászólás jelezte, hogy van érdeklődés a szepesi témák iránt. Örültünk a találkozásnak, és várjuk a következő lehetőséget.

Felj. Czenthe Miklós, 2013.nov.23-25.[31]

 



[1] családkutatók szerveztek tartalmas felvidéki tanulmányutat 2013.szeptemberében, több történelmi várost meglátogattak

[2] Az előző, tavalyi, III. szepesi est beszámolója:

http://www.locseitemeto.eoldal.hu/cikkek/terveink_-celjaink_-hireink/beszamolo-a-3.szepesi-estrol--2012.nov.23..html

[3] A lőcsei evangélikus egyházközség története, kiadja az egyházközség, Lőcse 1917, 36.o.

[4] Előadás a Steinhausz-családról és Steinhausz László neves műemlékes mérnökről: 

http://www.locseitemeto.eoldal.hu/cikkek/szepessegrol-elszarmazottak-talalkozoja--spisske-stretnutie--locse-2011/steinhausz-laszlo-munkassaga.html

[5] A 2011-es találkozó programja:

http://www.locseitemeto.eoldal.hu/cikkek/terveink_-celjaink_-hireink/szepessegrol-elszarmazottak-talalkozoja.html

[6] A Magyar Nemzetben megjelent gyászjelentés:

http://www.locseitemeto.eoldal.hu/cikkek/terveink_-celjaink_-hireink/elhunyt-gorgey-tibor.html

[7] Az 1943-ban elhunyt Görgey Albert több, a szepesi helytörténet és Toporc község története szempontjából is fontos családtörténeti munkát írt: Görgey Albert: A Görgeyek és a reformáczió, Igló 1916 (a Nemzeti örökség Kiadó 2012-ben reprintben kiadta), az interneten is elérhető:

medk.lutheran.hu/gorgey_albert_gorgeyek_1916.pdf

[8] a jelenlevők egy köszöntőlevelet írtak alá

[9] a honlap létrehozását Hollóházy Ildikó kezdeményezte, a levelezőlista ötlete dr.Greschik Gyulától származik

[10] http://www.locseitemeto.eoldal.hu/

[11] 2011.jún.: 63 név, 2012.júl: 92 név

[12] Genersich-család származásának levezetése, Érd 2011, gépelt kézirat, 102 tábla, mutatóval; a beházasodott családok közt a kassai Raisz, Rojkó, Szépréti (Schönwiesner), Krompecher cipszer családok

[13] Program:

http://www.locseitemeto.eoldal.hu/cikkek/terveink_-celjaink_-hireink/genersich-csalad-leszarmazottainak-talalkozoja.html

[14] 2010-es nemzetközi konferencia a Szepességen, amelyen felavatták Genersich Antal késmárki emléktábláját:

http://www.akademiai.com/content/u56wh51700q03681/

[15] Konferencia meghívó és egyes előadások, pl. Kostelnikné Zwilling Astrid előadása

http://www.locseitemeto.eoldal.hu/cikkek/die-region-zips-in-der-ersten-halfte-d.-19.-jhs--wien2012/

[16] Die Zips. Eine kulturgeschichtliche Region im 19.Jahrhundert. leben und Werk von Johann Genersich 1761-1823, szerk. Fazekas I.-K.Schwarz-Szabó Cs. (Publikationen der ungarischen Geschichtsforschung in Wien, Bd.V.), Wien 2012, 238 o.

[17] a kolozsvári emlékülésről:

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/96854

[18] Családi honlap, az Abaújnádasdra került lőcsei Kováts-család története:

http://kovats.mindenkilapja.hu/html/18017574/render/csaladtortenet

[19] Kredatušová, Alena: Az újlublói és jakubjáni Probstnerek, Budapest 2012, 124 o., szlovákból fordította Fekésházyné Kováts Éva, szerk. dr.Kováts Dániel

[20] így pl. az előadó felmenőivel, Kováts Viktor lőcsei polgármester családjával

[21] kiemelkedő az ifj. Probstner Andrást és nejét ábrázoló nagyméretű két portré, amelyek a késmárki vármúzeumban láthatóak

[22] http://www.oszk.hu/kiallitasok/vizjel-kiallitas

[23] http://hu.wikipedia.org/wiki/Mauksch_Tam%C3%A1s

[24] A Tátra története:

http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/tortenet/tatra/tatrator4.htm

[25] Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegyvilága c. műve:

http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/egyeb/k85/k85.htm

[26] http://chartaxxi.eu/

[27] http://www.barsyirma.hupont.hu/10/emlekeim-i-reszlet

[29] a régi évfolyamok-Karpathenpost néven, 1880-1942 között, interneten is olvashatóak:

http://www.difmoe.eu/archiv/year?content=Periodika&kalender=0&name=Karpathen+Post&title=Karpathen+Post

[30] A MACSE sírkövek adatbázisában nevek ABC-rendje és temetők szerint is lehet keresni, pl. a lőcsei ev. temető adatai: http://www.macse.org/gravestones/bycemetery.aspx?i=L&c=L%C5%91cse%2c+ev.+m%C5%B1eml%C3%A9ktemet%C5%91+%28Levo%C4%8Da%29

[31] köszönöm Hollóházy Ildikónak a segítséget és a beszámoló átnézését.

 

 

A mappában található képek előnézete Szepességiek 4. budapesti összejövetele, 2013.nov.22.

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

1126 Orbánhegyi út 13.

(Greschik Gyula, 2013.12.02 20:35)

A már negyedszer megtartott szepesi összejövetelen először tudtam részt venni azután, hogy egyszer Czenthe Milkós barátunk otthonában, meghívására - szűkebb körben - már többen összejöttünk. Örülök, hogy erre most lehetőségem nyílt, és láthattam, hogy ha szervező erő van a szepesi leszármazottakon túl érdeklődők is szép számmal jöttek.
Felemelő este volt, és összetartozásunk szép bizonyítéka. Kiemelten illeti köszönet Czenthe Miklóst, aki minden alkalommal helyet teremtett az összejövetelre, lelki útravalóról gondoskodott a szepesi múltban való barangoláshoz, és a technikai feltételeket is megteremtette a gördülékeny lebonyolításhoz, valamint vezette a Hollóházy Ildikóval együtt előkészített tartalmas programot.
Jónak tartanám, ha sikerülne szervezett keretet teremteni a szepesi hagyományok továbbéltetésének, és jónak látnám, ha Czemthe Miklós társunk akinek minden adottsága és képessége megvan ahhoz, hogy ilyen összefogás élére álljon, vállalná ennek szervezését, vezetését. Remélem, hogy több hozzászóló majd támogatja ezt a gondolatot, és az meggyőzné Miklós barátunkat is, hogy sokunk segíthetné Őt, és helyes lenne belevágnia.
Egy ilyen szerveződés missziós feladatot is tűzhetne maga elé azzal, ha hivatásának tekintené a történelmi múltat a Szepességben ma élőkkel megismertetni - lehetőleg anyanyelvükön.