Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beszámoló a 3.szepesi estről, 2012.nov.23.

2012.11.28

2012mami-067.jpg 

Beszámoló a 3.szepesi estről, 2012.nov.23.

„Csak el ne engedjük egymás kezét” (szepesiek jelszava)[1]

Azoknak, akik nem lehettek jelen, ill. emlékeztetőként egy kis (szubjektív) beszámoló a tegnapi szepesi estről. Immár 3. alkalommal hívtuk össze az evangélikus székházba, az Üllői út 24. alatti klubhelyiségbe a szepesi összejövetelt. A találkozó 17-20 óráig tartott, szép számmal megjelentek szepesiek és a Szepesség iránt érdeklődők. Örömmel és büszkeséggel töltött el mindannyiunkat, hogy harmincöten összejöttünk és jócskán voltak, akik első alkalommal voltak jelen.[2] Azok, akik eddig csak a levelezőlistán voltak érintkezésben, most személyen is találkozhattak. Így aztán rövid bemutatkozással kezdtük, a neveket frissítettük fel.

A szepesi estet a lőcsei evangélikusok hagyományára hivatkozva tartjuk: A főtéri evangélikus nagytemplom 1837-es megépülte után, 173 évvel ezelőtt, 1839.nov.27-én tartották az első ún. Todtenfest-et, mikor az egyházi év végén megemlékeztek az előző évben elhunyt hozzátartozókról.[3] A szepesi ősökre, felmenőkre, a Szepesség tiszteletére gondolunk, mikor összejövünk ebből az alkalomból. Gyertyát gyújtottunk, ill. a tavalyi lőcsei szepesi találkozón a temetőkápolnában, a Herrmann Gusztáv sírra tett koszorúról származó szalagot raktuk mellé.

Herzog Csaba evangélikus lelkész imát mondott az elhunytak emlékére és az ősük tiszteletére. Ugyanő megemlékezett az elhunyt Toperczer Gyuláról és feleségéről, akik 2010-ben, az első szepesi esten még velünk voltak. A lőcsei nagytemplom építésekor Toperczer János Lajos volt a lelkész, később szuperintendens-adminisztrátor is, Gyula nagyapja pedig Toperczer Oszkár (1882-1915), a templomi első világháborús hősi emléktáblán szerepel, már nem érhette meg fia születését, elesett. Kováts Dániel testvére, Fekésházy Gézáné Kováts Éva (1927-2011) elhunytáról emlékezett, akinek családi emlékirata nyomtatásban is megjelent. Lefordította Alena Kredatušová-nak a Probstnerekről szóló családtörténeti munkáját, utószóban hozzátéve saját feljegyzéseit, a magyar fordítás megjelentését is tervezik.[4] Andaházy Ilona Szuhay Katalinról emlékezett, aki tavaly még velünk lehetett Lőcsén a szepesi találkozón.

Tóthmátyásné Hollóházy Ildikó a szepesi kör kezdeteiről számolt be. Mindenekelőtt dr.Astrid Kostelníkováról (Zwilling Astrid), aki a lőcsei evangélikus gyülekezet felügyelőjeként sokat tett a lőcsei evangélikus temető gondozásáért, megismertetéséért.[5] Astrid vetette föl, hogy jó lenne, ha a lőcsei leszármazottak összetartanának és látogatnák őseik sírhelyeit, ugyancsak az ő javaslata volt a szepesi találkozó, ami tavaly szeptemberben meg is valósult. Az est folyamán érkezett Astridtól egy üdvözlet SMS-en, amit fel is olvastunk: „A gyönyörű Lőcséről, sok szeretettel gondolok a kedves szepesi barátokra, mindenkit csókolok Astrid”.

Ildikó indította el a Lőcsei evangélikus műemléktemető honlapot, amelyet máig ápol, ahol sok fontos információ és sírjegyzék mellett Lőcsével és a Szepességgel kapcsolatos cikkek, tanulmányok is találhatók. Beszámolt a különféle szepesi rendezvényekről is, pl. a dr.Tankó Attila képviselte Genersich Antal Alapítvány tartalmas konferenciáiról, a lőcsei műemléktemetőben történt sírápolásokról.[6]Dr.Greschik Gyula, akinek sikerült lőcsei, Mészáros utcai szép családi házukat visszaszereznie, és aki sokat törődik a ház felújításával, javasolta egy szepesi levelezőlista létrehozását. Ez a lista szolgál a szepesi baráti kör kapcsolattartó eszközeként. Két éve még 51-en vettek részt, azóta duplájára, 95-re nőtt a létszám, Magyarországon kívül Felvidékről, Erdélyből, nyugatról is vannak tagjai.

Hollóházy Ildikó édesanyja, dr.Hollóházy Lajosné Timcsák Edit is jelen volt, aki a napokban töltötte be 95. születésnapját (Isten éltesse!). Edit néninek sikerült Lőcse tiszteletét, szeretetét átadni a családjának: „Lőcsei emlékeim” címmel egy képes füzetben 16 oldalon lejegyezte a két világháború közti Lőcsén nagyszüleinél töltött nyarakat. Nagyapja, Barcs Gyula a Máriássy és Spillenberg-ház közti, ma Krupek-háznak ismert színes, festett (freskó-) homlokzatú szép ház tulajdonosa volt, a Szepesi Takarékpénztár igazgatója, evangélikus presbiter. Fennmaradt Barcs Gyula egyik lányának, Barcs Máriának leánykori naplója is, ami a századforduló utáni Lőcse társasági életének emlékeit őrzi.[7]

Ildikó tartalmas beszámolója után én, Czenthe Miklós elmondtam, hogy a szepesi baráti kör előzményeinek a hajdani – főleg két világháború közti - szepesi egyesület, szepesi szövetség, iglói és késmárki öregdiák-körök számítanak.[8] A háború után már csak a magánszférában, baráti társaságok, asztaltársaságok és családok őrizhették a szepesi hagyományt.[9] Az idősek elhunytával az emlékezet jócskán megkopott, ezt a hagyományt szeretnénk újjáéleszteni. Jelenleg egy baráti társaság tűnik az alkalmas formának, amelynek egyes tagjai tovább folytatják szepesi hagyományőrző tevékenységüket, de egymásról tudva, adott esetben egymást segítve. A téma a kulturális, történeti hagyományok őrzése, a szepesi művészet, történelem, építészet hagyományainak az újrafelfedezése.

Szimbolikus a lőcsei evangélikus műemléktemető „örökbe fogadása”, dokumentálása, ápolása, amelyet „szepesi Házsongárd”-nak , szepesi ősök panteonjának tartunk. Többen a szepesi kör tagjaiból intenzíven kutatják családjuk múltját, sokan őriznek családi tulajdonban a Szepesség múltja szempontjából fontos emlékeket, írásokat, fényképeket, tárgyakat, melyek mozaikként gazdagítják a vármegyéről való ismereteket. A kör természetesen a többi felekezet és más szepesi helyek emlékei iránt is nyitott és érdeklődik. Ugyancsak figyelemmel kísérjük a német, szlovák és más nyelvű, a Szepesség hagyományainak őrzését célul kitűző szervezetek, személyek, szakemberek munkásságát.[10] Tekintettel vagyunk a Szepességgel szoros kapcsolatot ápoló hajdani északkelet-magyarországi szabad királyi városok (Kassa, Eperjes, Bártfa) és vármegyék (Gömör, Sáros, Liptó, Abaúj) történetére is.

Ezt követően vetítettképes beszámolót tartottam a lőcsei evangélikus templomban őrzött levéltár kutatásáról-rendezéséről. A Balassi Intézet Klebelsberg-ösztöndíja támogatásával tavaly augusztusban, idén augusztus-szeptemberben volt alkalmam a lőcsei evangélikus nagytemplom egyik karzatán elhelyezett levéltári iratokat rendezni. A szembelevő karzaton elhelyezett könyvtárral együtt a lőcsei és szepesi történelem kincsestára ez, ahol nemcsak az evangélikus egyházi, hanem régi szepesi családi iratokat és könyveket is őriznek.[11] A közeli evangélikus parókián levő vendégszobában voltam elszállásolva, igyekeztem jó kapcsolatot kialakítani a most már szlovák nyelvű, 200 fősre olvadt evangélikus gyülekezettel. 

Idéztem Szalatnai Rezső Lőcsei almák c. 1946-ban megjelent, a történelem vihara által elsodort lőcsei magyarságról való irodalmi értékű írását.[12] „Jó volt pihenni Lőcsén, a századok muzsikájában, a fenyők lábánál, málnaízekben, a napsugarak pajzán játékában. […] Lőcse eleget küzdött, s eleget épített, ráfért a csöndes létforma rangja.[…] Lőcse a nyugdíjas városok közé állott, őrizte egy ország harmóniáját és emberi tisztességét. […] Öreg magyarok ültek a tornyok alatt, emlékeztek, őrizték egy város hangulatát, Mikszáth és Krúdy írásműveinek eredeti matériáját, egy polgári életforma tisztességét, az udvariasságot, a jó modort, a jogot, igazságot és törvényt, ami nekünk mind szép, de nem korszerű sajátságunk. […] Megbízatás nélkül vigyáztak a városra, mintha övék volna. S vigyáztak a jó együttélésre, az összhangra az egyházban, a városházán, a társas életben, a turistaegyesületben…” Majd leírja, hogy a háború hogyan sodorja el ezt a világot, az időseket még egyszer meglátogatja, akik útravalóul almát adnak neki – így búcsúztak az írótól az idős lőcseiek – a „lőcsei mohikánok”és a „szótlan ajkak”.

Ki kell emelni a kulturális emlékek védelme érdekében az idén májusig felügyelői tisztet betöltő dr.Astrid Kostelníková elévülhetetlen érdemeit: a nagytemplom felújítása (tető, falfestés), a könyvtári katalogizálás, a levéltári rendezés elkezdése, az orgona javítása, a korábban látogatók elől zárt templom kinyitása, koncertek és kiállítások szervezése a templomban. Az evangélikus templom, gyülekezet, temető Astrid munkássága révén bekerült a köztudatba, ami újrafelfedezéséhez, fontossága felismeréséhez, ezáltal védelméhez is nagymértékben hozzájárult.[13]

Elmondtam, hogy Astriddal meglátogattuk Poprádon Wieland Annát is, az utolsó szepesi főispán leszármazottját. A farkasfalvi Wieland-kastélyból átmenekített bútorokkal berendezett lakásában látott vendégül[14], a Görgey Albert unokája, a pozsonyi Adda Ágnes is jelen volt. Anna néni jóvoltából betekinthettünk a szepesi nemesség életmódját híven megőrző, késmárki Szirmay Hedvig Mária (1895-1973) családi krónikájába[15], ill. Kőszeghy Elemér szepesi művészettörténész, festő emlékiratába.[16]

Lőcsei tartózkodásom alatt Astrid bevont érdekes kulturális közvetítő munkájába. Sokan keresik fel a várost, lőcsei felmenőiket kutatva külföldről, vagy tudományos céllal egyetemekről, intézetekből. ALumnitzer-leszármazottakkal a Rózsa utcai és Hain-ház jobb oldalán levő hajdani lakásaikat kerestük meg és a temetői sírokat.[17] A dobsinai eredetű, lőcsei líceumi tanárként Lőcsére kerülő Schablik-család 1901-ben vándorolt ki Amerikába. Részt vettek a két világháború közt szerveződő Zipser Bund-ban, hazalátogattak, támogatták az itthon maradottakat, többezer kilométerről is ápolták a kapcsolatot. Két amerikai hölgy, mint leszármazott jutott el Lőcsére, Astriddal együtt kerestük meg a Schablik-sírokat, kikerestem a levéltári utalásokat, a Hain-házbeli volt tanári lakásokat is megnéztük. Hoepfner Guidó neves építész Lőcse híres evangélikus családjából származott, egy szlovák művészettörténésszel és egy magyarországi TV-stábbal jártuk be a család lőcsei nyomait. Judik Zoltán - aki a Genersich-család leszármazását állította össze - negyedmagával családi kirándulás keretében tett lőcsei látogatást az ősök nyomában. A lőcsei állami levéltárban alkalmam volt betekinteni Melchior Genersich kéziratos kötetébe, amiben rövid életrajzán kívül a Zipser Willkür egyik kézirata is található.[18]

Sigray István elhozta a fóti Németh Kálmán-emlékház ismertetőjét. A podolini születésű szobrászművész 1979-es haláláig kertjében összehívta a szepesieket, Kálmán-napon évente egy találkozóra.[19] Az est folyamán Diószegi-Spillenberg György beszámolt a 17.századi neves lőcsei orvosokat adó családjának kutatásáról, az általuk fenntartott szepesteplici, ipartörténetileg fontos papírmalomról. Thaler Tamás szólt az általa összeállított szép szepesi fényképalbumról (A Szepesség kincsei. Barangolás a szárnyas oltárok hazájában, Anno Kiadó 2008, 96 o.).[20] A féltve őrzött templomokban – ahol különben nem engedélyezett a fotózás - a szepesi püspök engedélyével tudott fényképezni. A pesti belvárosi templom kórusával többször adtak Szepesszombaton koncertet.

Berzeviczy Etelka a Kassai Figyelő tudósítójaként tájékoztatott, hogy a 2013-as Kassa - európai kulturális fővárosa keretében a magyar szempontok milyen „nehezen érvényesülnek”.[21] Matheidesz Konrád újságíró is beszélt a kassai előkészületekről, kulturális rendezvényekről. Buza Kristóf a Külügyminisztérium munkatársa vázolta a magyar-szlovák állami kapcsolatok jelenlegi helyzetét és nehézségeit.[22] Avar Gábor villamosmérnök (a budapesti, Hold utcai német református gyülekezet tagja) családja büszkén vállalja a németül beszélő, magyar identitást valló cipszer identitást és arról, hogy jónéhány éve gyülekezetükben bemutatták a pozsonyi kárpátnémet múzeum kiállítását. Raisz Miklós a Lublóvárát birtokló és később a Lublóváry nevet felvevő Raisz-családról szólt.

Felj. Czenthe Miklós, 2012.nov.25.

 



[1] „Németh Kálmán Emlékház” ismertető, Fót, Béke út 31., Fóti Közművelődési Központ, 2008, 18.o.

[2] a megjelentekkel Tóthmátyásné Ildikó készített aláíróívet

[3] A Lőcsei Evangélikus Egyházközség története a reformatio négyszáz éves fordulója alkalmából, kiadja az egyházközség, Lőcse: Reiss, 1917, 36.o.

[4] Alena Kredatusová: Az újlublói és jakubjáni Probstnerek, Sárospatak, 2003, 112 o.

[5] saját kiadásban megjelentette a lőcsei evangélikus műemléktemetőről szóló szép, képes ismertető füzetét, három nyelven, szlovákul, magyarul és németül (!): Astrid Kostelníková: Lőcsei evangélikus temető. Nemzeti kulturális műemlék és emlékhely, 2009, 32 o.

[6] Genersich Sámuel lőcsei városi főorvos 19.szd-i homokkő sírját egy időálló márványból készült másolattal helyettesítették (a Genersich-család és alapítvány, Tankó A. szervezésében), Kostenszky Kázmér a Pollák-családi sírkertet újíttatta fel, Greschik Gyula az elpusztult  Steinhausz-sírkert helyén állított egy táblát. A néhány éve viharkárban megsérült síremlékek helyrehozását pedig a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatta (Fabiny Tamás püspök)

[7] Barcs Mária a lőcsei új temetőben van eltemetve, gyakran járt „haza Lőcsére”, ahogy mondta, és 82 évesen ott is halt meg – „hazament meghalni”, ahogy a családtagok mondták.

[8] Szepesi Egyesület Budapesten, Szepesi Szövetség

[9] kb. az 1980-as évekig még működött a Gellért Szállóban a szepesi asztal. Németh Kálmán (Podolin 1903-Budapest 1979) szepesi származású szobrászművész fóti kertjében is tartottak szepesi összejöveteleket

[10] a németországi kárpátnémetek szervezete: http://www.karpatendeutsche.de/

Szepesi Történeti Társulat (Spišsky dejepisný spolok): http://www.spisiaci.sk/

[11]  a legtöbb iratot és könyvet a Lőcsén évszázadokig vezető szerepet játszó Zsedényi-család adta be

[12] Szalatnai Rezső: Két hazában egy igazsággal, Budapest: Magvető, 1982, 337-343.

[13] a templom turista látogatói vendégkönyvbe írták be nevüket és megjegyzéseiket

[14] Margittai Gábor: Külső magyarok. Utazás a végeken, Magyar Nemzet könyvek é.n., 211.o.

[15] 1952-ben írta, de még 1972-ben is van benne bejegyzés

[16] a Kőszeghy-emlékirat egyes részleteit Kovás Dániel a Széphalom folyóiratban leközölte

[17] Az evangélikus temetőről Pogány Gusztáv lőcsei evangélikus lelkész készített az utolsó temetést követően 1958-1961 között egy részletes, sírfeliratokat megőrző katalógust.

[18] Kiadás: Piirainen, Ilpo Tapani: Das Rechtsbuch der XI Zipser Städte, Polypress, 2003; az eredeti jelzete: Lőcsei Állami Levéltár, Fragmenty roznej proveniencie /vegyes eredetű iratok/, Nr.2.

[19] „Németh Kálmán Emlékház” ismertető, Fót, Béke út 31., Fóti Közművelődési Központ, 2008, 18.o.

[20] a kötet példányai sajnos már jórészt elfogytak

[21] http://www.felvidek.ma/linkek/felvideki-media/kassai-figyelo

[22] Kristóf több szepesi származásút ismert és értesített a szepesi kör működéséről. Munkahelyén Magyarország szomszédságpolitikájával is foglalkozik

 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

tankoa@freemail.hu

(Tankó Attila , 2012.11.29 01:39)

Kedves Tóthmátyás Istvánné Hollóházy Ildikó!
Kedves Czenthe Miklós Igazgató Úr!
Örülök annak,hogy rész vehettem a 3. Szepességi Esten.Aznap érkezett Floridából Genersich Sándor úr - 35 óra talpon,átszállásokkal -,de sajnos személyesen nem tudott részt venni, a reptérről ment haza / az elkonfinskált, majd nehezen visszavásárolt családi házba, Esztergomba/ .Mindazonáltal bőven voltak jelen Genersich leszármazottak, családtagok is.
Ezuton is megköszönjük TmIné H I édesanyjának személyes megjelenését és aktív résztvételét,amivel megtisztelte a megjelenteket.. Ha szabad így fogalmazni: Ő volt az est sztárvendége.
Örülök annak is, hogy Ólublón és Iglón is foglalkozott az SDS a Szepességgel. Ki tudott erről? Ki kapott meghívót?
Javaslat: kapcsolatépítés.kapcsolattartás. Több irányból is kell kapcsolódni.
Meg kell hívni ide ottani aktív személyeket.Arra gondoltam, hogy az itteni Szlovák Intézetben kellene elérni azt, hogy 2013. első felében szervezzenek szepességi konferenciát,ahová az SDS fontos személyeit is meghívják előadás tartásra.
Üdvözlettel: Tankó Attila.