Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Steinhausz László, az Országház építésze

2011.10.25

 Tisztelt hallgatóság!

A megmaradt szepességi egyházi anyakönyvekben a Steinhausz családra vonatkozó legrégebbi bejegyzés, az 1636 előtt született Steinhausz Dániel, az idősebb, és felesége Judit volt.  Első fiúk, Dániel a fiatalabb. (1. kép) 1654.-ben született Szepesolasziban. Az ifjabb Dániel fia Jakab (*1678), ennek fia az idősebb Márton (*1711)  Az ő fia is Márton volt (*1739) a fiatalabb Márton, aki 63 évesen 1802-ben halt meg.  A városi tanács tagja volt Szepesolasziban.  Csak feltételezhetjük, hogy olyan sok Szepesolaszi polgárhoz hasonlóan kőfaragó, vagy kőműves mesterek lehettek.  Az ifjabb Márton (Martinus) fiát Sámuelt még Szepesolasziban keresztelték meg, de Lőcsén nősült meg, és 10 gyermeke is itt született.  Közölük sokan nem élték meg a felnőtt kort.

Mai konferenciánk szempontjából Sámuel két fia említésreméltó.  Lajos (Ludovicus) (*1794), és Rudolf (1815). Mindkettejük leszármazottja körünkben van.  Az előbbié Steinhausz György a Balaton mellől, Csopakról, és az utóbbié Greschik Gyula Budapesten töltött élet után innen a régi családi házból a Mészáros utcából.

Lajos sikeres kereskedő volt, és hozzá hasonlóan az ő Lajos fia is, aki családjával az 1850-1860 években a Thurzó ház szomszédságában lakott 4.kép.  Még a tengeren túlról is kereskedtek.  Ezt a pecsétjükön lévő hajó is tanusítja.

Rudolf folytatta nagyapja mesterségét, építőmester volt.  Pesten 1936-ban befejezett tanoncideje után Lőcsén és a Szepességben élt és alkotott.  13 gyermeke közül sokan gyermekkorukban meghaltak.  Az érett kort megéltek közül az elsőszülött István fiuknak nem volt gyermeke, de sikeres budapesti üzletemberként sokat áldozott a család ingatlanaira.  Ő építtette át a Mészáros utcai házát és építette a családban „Waldhaus“-nak nevezett úgynevezett Steinhausz villát is (8. kép) t a Durst-ban Lőcse mellett-  Az erdőmester József utódai Máramaros környékén élnek.  Leánya, Laura leszármazottai Kardeván, Mikolik és Greschik névvel Magyarországon élnak, Júlianna leányuk unokája Koller Irén Lőcse legidősebb polgáraként itt halt meg.  József fiuk leszármazottai Draskóczyak, nagyobb részt Erdélyben

Konferenciánk e szakasza a Steinhausz László, a műépítész

Steinhausz Rudolf az építőmester fia Steinhausz László (*1854) tett szert a legnagyobb hírnévre.  Elismert műépítész, királyi udvari tanácsos és a Műemlékek Országos Bizottságának rendes tagja volt.  

A II. József 1782-ben  alapított Institutum Geometricum utódján a József Nádor Műegyetemen Építészeti és Mérnöki Osztályán tanult.. Az építészképzés kezdeteit a 19. századvég kimagasló alkotói, mint pl. Steindl Imre (a Parlament tervezője), Hauszman Alajos (a Műegyetem épületeinek tervezője) és Schulek Frigyes (a Mátyás templom és a Halászbástya mestere) határozták meg.Tanulmányi elvégzése után Steindl és chulekmellett is dolgozott.  Neves építész lett.  A műemlékek felderítését, restaurálását, műemlék jellegű építést tekintette hivatásának.  A konferencia szervezői róla kívántak megemlékezni. 

Steinhausz László statikai munkákat végzett a régi minorita kolostoron, felügyelt a márkusfalvi vár renoválásán 1843-46 ban. Abban az időben tettek egy helységet a várban az első emeleten az északkeleti toronyban alkalmassá az akkor időszerű követelményeknek megfelelő levéltár létesítésére.  A bejárata a nagyteremből nyílt, ma is olvasható a bejárat fölötti latin felirat „A Máriássy család levéltára“.  A nagyterem melletti helységet tanulmányozáshoz tették alkalmassá.

A munkássága elismeréseként a Ferenc József rend lovagi keresztjét, a koronás arany érdem kereszt kitüntetést kapta, és 1901-ben Lőcse  város díszpolgára lett.  Az ő leghíresebb feladata az Országháza, a budapesti parlament építésének vezetése, ellenőrzése volt, amelyen egy még híresebb műépítésszel a tervező Steindl Imrével dolgozott együtt.  A szepességben az ő művei közé tartozik a Csütörtökhelyi Szt. László templom, e templom tornyainak teteje 1869 ben tűzvész áldozat lett, leégett akkor a kápolna, a kolostor és a közeli fából épített iskola is. A kolostor akkori előljárója, Alfonz Gmitterlelkész több, mint 20 éven átadományokat gyűjtött a hívök között, míg össze nem gyűlt a szükséges összeg az ujjáépítéshez. 15 ezer arannyal meg lehetett kezdeni az ujjáépítést Steinhausz projektjei alapján. 9. kép

Lőcse város főterét szintén Steinhausz terve alapján készült díszkút díszíti, mely 1898 ban létesült, miután a városháza renoválása 1892-1895 befejeződött. Ezzel egyidőben szabályozták a főtér felületét is, mivel várták az uralkodó látogatását. Amint a kút északnyugati oldalára szerelt bronztábla mutatja, a kút építését Hermann Gusztáv finanszírozta, a kút az „A jótékonyság kútja“ a kút női alakja kezéből ered a jótékony adomány – a víz. Régebbi írott szöveg szerint eredetileg a kútnak egy anyát a gyermekével kellett volna ábrázolni, a műemlékek jegyzékében viszont mint „kút oszloppal és Szt. Erzsébettel“ szerepel.11 kép Pár évvel ezelőtt, 2007 ben elkészítették ennek a kútnak a renoválása tervét,melyben Eva Špaleková műtörténész értékelése olvasható, a neoreneszánsz kút építészeti és képzőművészeti részekből áll, melye hatásos harmónikus egységes szimbiózist.

Az komplexum alsó része hatalmas kör alakú kő víztartály, két lépcsőzetesen kialakított téglalap alakú alapon. A víztartály külső héja két íves csík, a belső oldalsó felülete sima, amelynek végén négy félkör alakú tál, a négy égtáj felé néz.  Bent a kör alakú tartály központjában található mészkő oszlop, és a szobor annak tetején néz keletre.  Az alapon tükrök rozetták és tekercseket.  A nyugati és keleti oldalon a feliratos réztáblák tudatják: "készült HERRMANN Gusztáv adományából STEINHAUSZ László tervel szerint. 1898"  Fent a kút négy oldalán a fémből készített konzolon lép ki a víz. A konzolok neo-reneszánsz díszítő motívumai ökröt, és sast formáznak.  Az összetett szökőkút bronz szobra asszonyt ábrázol az előtte álló gyermekkel.  Az asszony öltözéke historizáló.  Gazdagon redőzött ruha egészíti ki a testhezálló mídert. Az  öv ferde, amelyet a jobb oldalon lévő tarsoly húz le.  Bal kezét a gyermek fejére teszi és kenyeret nyújt neki. A gyermek mezítláb és meztelen, csak deréktájon van felövezve valami rongyos szövettel.

Nem csak Lőcsén és a Szepességben, egész Hungária munkahelye volt.  A Kassai Dóm, a Nagyváradi székesegyház, a Garamszentbenedeki templom, az egri minaret, a jáki templom, a gyöngyöspatai templom mind-mind valamilyen formában viseli munkája nyomát.

De lépjünk vissza még Steinhausz Rudolfhoz.  Az említett Lajos és Rudolf fiai mellett, Júlia leánya és a lőcsei festőművész Czauczig József szerelmesek lettek, de a két család más-más vallási felekezethez tartozott.  A Steinhauszok evangélikusok voltak, Czauzig pedig katolikus.  A két család nem járult hozzá a frigyhez, és Júlia 23 éves korában egy Késmárk közelében lévő községben az evangélikus lelkész felesége lett.

Rudolf maga belekapcsolódott a politikába is, az 1848-49-es forradalom alatt Lőcse lakossága két pártra szakadt, Kossuth híveire és a császárpártiakra. Rudolf Kossuth párti volt.  Az osztrákellenes ifjakkal már pesti tanoncideje alatt megismerkedett, és Görgey Artúr tábornok az iglói honvédbál után itt a Mészáros utcai házában szállt meg, ahonnan 1849. február 6-án hajnalban lovagolt a branyiszkói csata színhelyére.  Nem csoda, hogy amikor Lőcsét a császár hadserege 1849 január 12.-én elfoglalta, Schlick tábornok Kossuth híveivel együtt Rudolfot is becsukatta.  A város szabadságszeretetét mutatja, Az 1872 –es választásokkor a város vezetőségének 24 tagja közé választották.

Steinhausz László ereje teljében alkotott 54 éves koráig, amikor hosszas súlyos betegség után  1908 júl. 28.-án.  A lőcsei evangélikus temetőben van eltemetve nem csak a rokonai gyászolták, hanem mindannyian, akik ezt a magasan művelt, erős jellemű nemeslelkű embert tisztelték.

Meg kell köszönnünk Elena Dzurillovának az előadás összes lényegi elemének kidolgozását, és a jelenlévők közül mindazoknak, akik hozzájárultak az ismertetés teljessé tételéhez, hogy e tiszteletre méltó lőcsei szülöttet és az ő családját vázlatosan megismertük, 

 

A mappában található képek előnézete Elena Dzurillová előadásának képei