Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bratia Genersichovci - Genersich testvérek

2010.09.30

Slovak: www.locseitemeto.eoldal.hu/archiv/uploaded/4

 

Christian, Johann és Samuel Genersich testvérek 

 

A kézsmárki három Genersich fivér tiszteletére a 9 évvel ezelőtti őszinte könnycsepp a legerősebb motívuma a megváltás tiszteletének, mely Prof. Ondrej Hronec szeméből hullott a kézsmárki fa evangélikus templom  Genersich testvérek Christian, Johann és Sámuel padja fölött. 

Kép

 

 

 

 

 

 

Akkor Juraj Hronec emléktábláját avattuk, aki Szlovákiában 7 főiskolát alapított, s kicsivel később Pavol Jozef S'afárik emléktábláját, akiről a kassai egyetemet nevezték el. 

Kép

 

 

 

 

 

 

Csakhamar 2004. május 22-25-én a nemzetközi művelődési iskolaprojekt keretében a NILS HOLGERSSON-on a németországi Boppard, a svéd Lulc, a finn Oul, a magyar Keszthely az orosz Szaratov a kézsmárki Nizsná brána (Alsó kapu) Általános Iskola és kézsmárki középiskolák szervezhették a svéd Wahlenberg napokat, melyen emléktáblát emeltünk a Genersich testvéreknek szülőházukon, Fő tér 40. 

Kép

 

 

 

 

 

 

A tanárok és a diákok együttműködésénél a közös szálat a művészeti munkákban találtuk meg, mely a Tátra botanikáját, geográfiáját és geológiáját ölelte fel. Mindezek mellett kerestük azokat a közös jegyeket, melyek a Tátra természettudományi kutatásaiból adódik. Egy évvel később ezt a projektfeladatot a Bélai-Tátrában felavatott Göran Wahlenberg emléktábla felavatásával zártuk, ahol talán a legtöbb értékes tátrai növényfajta található. Ezt a helyet a Genersich testvérek is gyakran látogatták. 

Kép

 

 

 

 

 

 

Christian, Johan és Sámuel Genersich a szepesi-német kereskedő család Genersich Christian és Rojko Anna Zsuzsanna gyermekeiként születtek, 3 és 7 éves időeltolódással, kezdve a természettudós, történész, evangélikus pappal 1759-ben Christiannal. Tanulmányaikat identikus helyeken végezték. Mindannyian a német evangélikus líceumon Kézsmárkon tanultak. Szlovákul Vysná Slaná-n tanultak meg. A magyar nyelvet a debreceni gimnáziumban tökéletesítették. Illetve Christián és Johann a jénai egyetemen tanultak. Christian tanulmányait még a göttingeni és az utrechi egyetemen egészítette ki. Utána a gömöri Tornalján található Sajaván tanított. Ennek az iskolának az emléktábláján található meg a neve is. Johann is ebben az iskolában készült fel az egyetemi tanulmányaira. Mindkét idősebb testvér aztán a kézsmárki evangélikus líceumon tanítottak. Johan filozófiát, filológiát és történelmet tanított 33 éven át, sőt még 2 évig a líceum rektora is volt. Christian teológiát, egyháztörténetet tanított 3 éven át a líceumban. Evangélikus lelkész, esperes lett Kézsmárkon. Johann 63 évesen halt meg Bécsben mint egyháztörténet és egyházi jog professzor. Bécsben a Teológiai evangélikus intézetben főiskolai tanárként dolgozott. Bécsben van eltemetve. Családi házukban a Fő utca 51-ben lakott, ahol ma unokájának Genersich Antalnak az emléktábláját avatjuk fel.

 

Kép

Christian Genersich sírját eddig nem sikerült Kézsmárkon megtalálnunk. Kiefer Ladislav Ing. kézsmárki történész sírkövének darabját találta meg a Stenczel család sírjában. A legvalószínűbb, hogy a nehezen megközelíthető fa evangélikus templom alatt van eltemetve. 

Kép

 

 A három testvér közös tulajdonsága a Tátra szeretetében nyilvánult meg. Christian egy 232 oldalas kutatási művet írt Út a Kárpátokba különös tekintettel a Tátrára címmel. Mérföldkőnek számított az egész Tátra geológiai, klíma, növényzet és geográfia területén. Ez a mű szintén a kézsmárki líceumi könyvtárban található. 

Kép

 

 

 

 

 

Többi cikke és tanulmánya is a Tátrával foglalkozik, főleg a kézsmárk-bélai terület történetével. Sőt a verhetetlen monográfiája is, melynek címe: Kézsmárk Felső-magyarországi szabad királyi város érdekességei a Kárpátok lábánál. Ez szintén a kézsmárki líceumi könyvtár tulajdona.

Kép

 Johan Genersich is, aki híres pedagógus és történész volt a Tátrát írja le a Wilhelmína lányregényben- mely 10-15 éves lányok olvasókönyve volt. Alfréd című regényével, mely 15-20 éves fiúknak szólt, Ema művével, melyben a boldog anya életét írja le, és a Hozzászólások a pedagógiához remek pedagógiai műveket alkotott. Ezek a művek lenyűgöző regények. Mai napig a szlovákiai pedagógiatörténészek érdeklődési körébe tartoznak, főleg Eva Pleskovszkáéba aki a Szlovák iskola – és padagógiai múzeum munkatársa. A kézsmárki líceum könyvtárában található Genersich pedagógiai regénye a Wilhelmína.

Kép

  

 

 

 

Figyelmet érdemelnek Johannak a monarchiánk történetét leíró művei. A nyolckötetes Osztrák monarchia története kezdetektől a bécsi békekongresszusig, a háromkötetes Rövid általános világtörténelem, Ausztria, Csehország és Magyarország rövid történelme, de a Haza szeretete című könyve is. Többségüket Bécsben adták ki, munkásságának utolsó helyszínén, ahol mint az osztrák monarchia legműveltebb férfiját ünnepelték.

Kép

 Külön fejezetet képez az általuk létrehozott irodalmi egyesület, melyben több kiváló művelt ember tevékenykedett. K.G. Rumy, Asbóth, Mihalik, Benedikti, Chalupka, Kral'ovanský, Berzeviczy, Glatz, Kazinci, Podkonický, de a diák P. J. S'afárik és mások. Humanista hozzáállásával iskoláját valóban európai nemzeti és vallási iskolává formálta, mely már régóta kiérdemelné az UNESCO minősítését.

 

 

 

Kép

 

 

 

 

Samuel Genersich, Dr. – orvos és botanikus

(Kézsmárk 1768. 02.15. – Lőcse, 1844.09.02.)

A kézsmárki evangélikus líceumon tanult, majd orvostudományt Bécsben.

Rövid ideig mint praktizáló orvos dolgozott Kézsmárkon, bár utána egész életét Lőcsén élte le, mint városi orvos. A szepesi és a tátrai növények jeles ismerője volt. Munkájában Szepesi növényvilág gyűjteménye 950 növényt sorolt fel. Ezek az első regionális művek voltak melyeket a Linné rendszer szerint írt meg. Bár a Szepes különböző növényeinek katalógusában sem, de a herbáriumban sem tünteti fel a fellelhetőséget, ezért a svéd Wahlenberg kutató azt feltételezte, hogy fejből írta. 

Kép

A tátrai növényvilág kutatásánál vele 1813-ban együtt dolgozott Samuel Genersich. Szülöttünk a regensburgi Botanikus társaság tiszteletbeli tagja volt 1806-tól. A mostani Hosszú tó, a Magas-Tátrabeli Nagy-Tarpataki völgyben az ő ötlete alapján lett a 20. század elején elnevezve. 

Kép

  A svéd Wahlenberg napok keretében 2004. 05.22-25. a Nils Holgersson művelődési projekt résztvevői tiszteletüket fejezték ki Genersich Samuel sírjánál az evangélikus temetőben és szívélyesen fogadta őket Lőcse város előljárósága. Köszönet Dr. Tankó Attilának a sírkő felujításra került és így Szepesben a Genersich testvérek emléke máig élő marad. Már csak hinni kell, hogy a Genersich jelszó: Más nemzetiség, vagy más vallás legyen a csodálkozás tárgya és ne a büszkeségé s így nem csak halott történelmi alapigazsága marad a kézsmárki német evangélikus líceumnak.

Kép

 

 

 

 

Milan Choma

 

 

 

 

Megjegyzés a képekhez

1.      Pad, ahol Johann Genersich ült, a kézsmárki fa evangélikus templomban

2.      Pavol Jozef S'afárik emléktáblája azon a házon, ahol kézsmárki tanulmányai alatt lakott

3.      Genersich testvérek táblaavatója a szülőházon, Kézsmárk, Fő út 40. A táblát a Nils Holgersson projekt alapítója a svéd Kailert Kerstin és Kézsmárk polgármestere Ing. Sajtlava Igor avatja fel 2004. május 23-án

4.      Chata Plesnivec A hét forrás völgyben Bélai-tátrában, ahol G Wahlenberg svéd botanikus emléktáblája van felavatva.

5.   Dom Johanna Genersicha na Hlavnej ulici č.51, kde preľil svoju mladost' Dr. Genersich Antal

6.      Stenczel család sírja, ahol Ing. Ladislav Kiefer Christian Genersich sírkövének darabjait találta.

7.      Christian Genersich: Út a Kárpátokba különös tekintettel a Tátrára

8.      Christian Gerensich: Kézsmárk Felső-magyarországi szabad királyi város érdekességei a Kárpátok lábánál.

9.      Johann Genersich: Wilhelmina  olvasókönyv 10-15 éves lányok számára - regény

10.      Johann Genersich: Nyolckötetes Osztrák monarchia története kezdetektől a bécsi békekongresszusig

11.  Német evangélikus líceum Kézsmárkon. Nemzetek és vallások iskolájának fala, ahol emléktáblák vannak felavatva, 8 híres szerb diák, Ján Čajak, Pál és János Hunfalvy és Martin Kukučín emlékére

12.  G. Wahlenberg svéd botanikus emléktáblája a Bélai Tátrában Plesnivec házon

13.  Hosszú tó a Nagy-Tarpataki völgyben, mely a 20. század elején a Genersich tó nevet viselte Genersich Sámuel által

14.  Emléktábla a kézsmárki evangélikus líceum falán a híres más nemzetiségű professzorok emlékére

 

 

 

Genersich testvérek
Prvým najsilnejąím motívom na vzkriesenie úcty k bratom Genersichovcom v Keľmarku

bola pred 9 rokmi úprimná slza , ktorá vypadla z oka univ. prof. Ondreja Hronca nad

lavicou Bratia Christian, Johann a Samuel Genersichovci dreveného evanjelického

kostola v Keľmarku.(obr.č.1)

Odha?ovali sme vtedy pamätnú tabu?u Jurovi Hroncovi zakladate?ovi 7 vysokých ąkôl na

Slovensku a trochu neskôr Pavlovi Jozefovi ?afaríkovi, pod?a ktorého je pomenovaná

univerzita v Koąiciach. (obr.č.2)

Onedlho 22.-25.5.2004 sme v rámci medzinárodného vzdelávacieho projektu ąkôl pod

názvom NILS HOLGERSSON  z nemeckého Boppardu, ąvédskej Lulei, fínskeho Oulu,

maďarskej Keszthelyi, ruského Saratova, keľmarskej základnej ąkoly Niľná Brána

a stredných ąkôl v Keľmarku zorganizovali ?védske Wahlenbergove dni, kde sa odhalila

aj pamätná tabu?a bratom Genersichovcom na ich rodnom dome, Hlavné námestie

č.40(obr.č.3)

Spoločnou ni?ou pri spolupráci  ľiakov a učite?ov ąkôl boli výtvarné práce v oblasti

botaniky, geografie a geológie Tatier, pričom sa h?adali spoločné prvky z histórie

spoločných prírodovedných výskumov Tatier. O rok neskôr sme uzavreli  túto

projektovú  úlohu odhalením pamätnej tabule Göranovi Wahlenbergovi v Belianskych

Tatrách, kde je azda najviac druhov tatranských vzácnych rastlín. Toto  miesto často

navątevovali aj bratia Genersichovci (obr.č.4)

Christian, Johan a Samuel  Genersich sa narodili v spiąsko-nemeckej obchodníckej

rodine Christiana Genersicha a Anny Zuzany Rojkovej v troj a sedemročnom odstupe

počnúc naradením prírodovedca, historika, evanjelického kňaza a seniora Christiana

v roku 1759.

Ich ątudijné miesta boli takmer identické . Vąetci ątudovali na nemeckom

evanjelickom lýceu v Keľmarku. Slovensky sa naučili vo Vyąnej Slanej, v maďarčine sa

zdokona?ovali na reformovanom gymnáziu v Debrécene a aľ na Samuela  obaja bratia

Christián a Johann ątudovali v Jene. Christian si eąte doplňoval vysokoąkolské

ątúdia na univerzite v Göttingene a v Utrechte. Potom vyučoval na latinskom gymnáziu

v ?ajavskom Gemeri pri Tornali. Tam je aj uvedené jeho meno na pamätnej tabuli tejto

ąkoly. V ?ajavskom Gemeri sa zdokona?oval v príprave na univerzite ątúdia aj brat

Johann. Obaja starąí bratia potom vyučovali na evanjelickom lýceu v Keľmarku. Johan

učil na keľmarskom lýceu filozofiu, filológiu a históriu 33 rokov. Dokonca bol aj 2

roky rektorom keľmarského lýcea. Christian učil teológiu a cirkevné dejiny 3 roky na

lýceu. Stal sa vąak v Keľmarku evanjelickým kňazom,  neskôr  dokonca seniorom.

Johann zomrel ako 63 ročný profesor cirkevných dejín a práva vo Viedni, kde pôsobil

ako vysokoąkolský učite? na Teologickom evanjelickom inątitúte. Tam ja aj pochovaný.

Býval vo svojom rodinnom dome na Hlavnej ulici č.51, kde dnes odhalíme pamätnú

tabu?u jeho vnukovi Antalovi Genersichovi(ob.č.5)

Hrob Christiana Genersicha sa nám doposia? v Keľmarku nepodarilo nájs?. Keľmarský

archeológ inq. Kiefer Ladislav naąiel síce v hrobke rodiny Stenczel fragment jeho

náhrobného kameňa. Prepokladá sa vąak ľe je pochovaný v taľko prístupnej hrobke pod

dreveným evanjelickým kostolom.(obr.č.6)

Spoločnou vlastnos?ou 3 bratov bola láska k Tatrám. Christian napísal výskumné

dielo: Cesta do Karpát s osobitným zrete?om na Tatry na 232 stranách. Bolo  to

priekopnícke dielo najmä v oblasti geológie, klímy, rastlinstva a geografie celých

Tatier. Tato práca je tieľ v keľmarskej lyceálnej kniľnici(obr.č.7)

Aj ostatné jeho články a ątúdie sa venujú Tatrám, najmä ich histórie v oblasti

keľmarsko-belianskeho chotára. Dokonca v jeho doposia? neprekonanej monografii:

Pozoruhodnosti slobodného krá?ovského mesta Keľmarok v Hornom Uhorsku na úpätí

Karpát. Vlastní ho tieľ keľmarská lyceálna kniľnica.(obr.č.8)

Aj Johan Genersich hoci vychýrený pedagóg a historik opisuje Tatry v dievčenskom

románe Wilhelmína- čítanka pre dievčatá od 10 do 15 rokov. Spolu s románom Alfréd-

čítanka pre chlapcov od 15 do 20 rokov, Ema- ľivot ą?astnej matky, Príspevky

k pedagogike sú vynikajúce pedagogické diela a  napísané sú väčąinou pútavou

románovou tvorbou. Dodnes sú predmetom záujmu historikov pedagogiky na Slovensku,

najmä Evy Pleąkovej z  Múzea ąkolstva a pedagogiky Slovenska. V keľmarskej lyceálnej

kniľnici sa nachádza Genersichov pedagogický román Wilhelmína (obr.č.9)

Pozornos? je tieľ zasluhujú Johannove rozsiahle diela z histórie naąej monarchie.

Osemzväzkové dejiny Rakúskej monarchie od jej vzniku po Viedenský mierový kongres

trojzväzkové Krátke vąeobecné dejiny sveta, Krátky náčrt dejín Rakúsku, Čechách

a Uhorsku ale aj kniha O láske k vlasti. Boli vydané väčąinou vo Viedni, v meste

jeho posledného pôsobiska,  ktoré ho preslávilo ako jedného z najvzdelanejąích muľov

svojej doby v rakúskej monarchii.(obr.č.10)

Osobitnú kapitolu tvorí ním zaloľená literárna spoločnos? v ktorej zdruľoval viacero

vynikajúcich vzdelancov. Sú to K.G. Rumy, Asbóth, Mihalik, Benedikti, Chalupka,

Kra?ovanský, Berzeviczy, Glatz, Kazinci, Podkonický, ale aj  ątudent P. J. ?afárik a

ďaląí. Svojimi humanistickými aktivitami  svoju ąkolu pretváral na skutočnú európsku

ąkolu národov a konfésii, ktorá sa uľ dávno zasluhuje ątatút UNESCA.(obr.č11)

Samuel Genersich, Dr- Lekár a botanik
 (15.2.1768, Keľmarok-2.9.1844, Levoča)
S'tudoval na evanjelickom lýceu v Keľmarku a potom medicínu vo Viedni.
Krátko pôsobil ako prakticky lekár v Keľmarku, avąak potom celý ľivot preľil

v Levoči ako mestský lekár. Bol popredným znalcom spiąskej a tatranskej kveteny. Vo

svojej práci Zoznam spiąskej flóry uviedol 950 zriedkavých druhov rastlín. Bolo to

prvé regionálne dielo napísané pod?a Linného systému. A vąak ani v Katalógu

rozličných rastlín Spiąa , ani v herbári neuvádzal miesta nálezu, takľe ąvédsky

bádate? G.Wahleberg predpokladal, ľe ich uvádzal spamäti.(obr. č.12)

S Wahlenbergom v roku 1813 počas výskumov tatranskej flóry Samuel Genersich

spolupracoval. Náą rodák bol od roku 1806 čestným členom botanickej spoločnosti

v Regensburgu. Pod?a neho bolo začiatkom 20. storočia pomenované terająie Dlhé pleso

vo Ve?kej Studenej Doline vo Vysokých Tatrách (obr.č. 13)

Počas ?védskych Wahlenbergových dní 22-25..2004 členovia vzdelávacieho projekt Nils

Holgersson vzdali hold Samuelovi Genersichovi pri jeho hrobe na evanjelickom

cintoríne a boli milo prijatí magistrátom mesta Levoča. Vďaka Dr. Tankó Atillovi sa

náhrobný kameň revitalizoval. Pamiatka na bratov Genersichovcov najmä vďaka nemu

začína oľíva? a na Spiąi sa pretvára najmä do podoby spolupráce ąkôl a rozvoja

cestovného ruchu. Treba uľ len veri?, ľe Genersichovské heslo: Iná národnos?, či iné

náboľenstvo nech je predmetom obdivu a nie pohŕdania  neostane len mŕtvym

historickým postulátom nemeckého keľmarského evanjelického lýcea.

 Milan Choma

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.