Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Tátra és a Szepesség tudományos feltárói - Vedeckí objavitelia

2010.10.01
A Tátra és a Szepesség tudományos feltárói
 
Európa természeti értékekben egyik leggazdagabb területe a Szepesség és a Magas-Tátra. Tudományos feltárásuk több évszázadon át fontos eredményeket nyújtott a természettudományok, a geológia, a földrajz, a botanika számára. A Magas-Tátra első bejárói valószínűleg névről nem ismert pásztorok, vadászok, arany és ezüst ércre áhítozó kincskeresők, favágók, szénégetők lehettek. Az első, a vidékre vonatkozó híradások IV. Béla névtelen jegyzője, a XIII. században élt Anonymus személyéhez fűződnek. Írásos emlékek vannak arról, hogy Kunisch Ádám (1562-1600) a késmárki líceum rektora diákjait rendszeresen vitte kirándulni a Magas-Tátrába.
A Magas-Tátra első tudományos leírója, Frölich Dávid (1595-1648), a késmárki kollégium tanára „Medulla geographiae practicae” című könyvében adott leírást a Magas-Tátra 1615-ben megmászott ormáról, mely valószínűleg a Késmárki, vagy a Lomnici-csúcs lehetett. Az ő híradása irányította a figyelmet elsőként e táj szépségeire.
 
Az ő nyomán Buchholtz György (1643-1725) felkai evangélikus lelkész Lőcsén kiadott német nyelvű „Das weit und breit erschollene Zipser Schneegebürge” című könyvében ismertette a Magas-Tátra növényzeti övezetességét. Fia, ifjú Buchholtz György (1688-1737) ugyancsak a Késmárki Líceum rektoraként tevékenykedett. Édesapja nyomdokain bejárta a Magas-Tátra tájait, s 1717-ben elkészítette a hegység panorámarajzát. Az ő érdeme a Deményfalvi és a Szilicei- jégbarlangok első térképezése.
            Térképeit Bél Mátyás (1684-1749) adta közre 1723-ban kiadott „Hungariae antiquae novae et prodromus” című könyvében. A külföldiek közül a skót származású Robert Townson (1762-1827) 1793-ban tanulmányozta a Magas-Tátra jégár csiszolta völgyeit, tavait és vízfolyásait. Londonban, 1797-ben megjelentetett munkája nagy vonzerőt gyakorolt a világ tudósai számára. A jeles svéd botanikus, Göran Wahlenberg (1780-1851) az Uppsalai Egyetem felkérésére, 1813-ban végzett helyszíni terepkutatásokat és növénytani gyűjtéseket. Eredményeit Göttingenben, 1814-ben megjelent „Flora Carpathorum principalium” című könyvében tette közre.
 
A természettudósok közül Kitaibel Pál (1757-1818) többször járt a Magas-Tátrában és segítője Mauksch Tamás (1749-1832) nagyszalóki evangélikus lelkész közreműködésével igen jelentős botanikai feltáró munkát végzett.
            A geográfia számára úttörő jelentőségű a nagyszalóki születésű földrajztudós, az első magyar földrajzprofesszor, Hunfalvy János (1820-1888) munkássága. Ő adott elsőként átfogó igényű földrajzi képet a Magas-Tátráról. Részletesen kutatta a hóhatár változásait, a Magas-Tátra tetőrégióinak eljegesedési nyomait. Részletesen vizsgálta a tengerszint feletti magasság és a növényzeti övezetesség kérdéseit. Nagy figyelmet szentelt a pásztorkodás természeti feltételeinek, a legeltetésnek és az időjárási változások hatásainak.
            Felhívta a figyelmet a természetkárosítás veszélyeire, pl. az orvosi növényként hasznosított tárnics túlzott mértékű gyűjtésének. Hunfalvy nagyszabású földrajzi szintézist adott a Kárpátokról, melyben a domborzat, az éghajlat, a vízfolyások, a természetes növénytakaró változásai kitűnően tükröződnek. A Magas-Tátra déli oldalainak eljegesedési nyomait a lőcsei főreáliskola tanára, Róth Samu (1855-1889), másfél évtizeden át tanulmányozta 1874 és 1888 között. A hajdani gleccserek felszínalakító folyamatait és képződményeit, a különböző morénalerakódásokat több tudományos dolgozatban tette közzé.
 
Elkészítette A Magas-Tátra gránitjai című dolgozatát 1874-ben, mely a Nagyszalóki-csúcs délnyugati oldalának kőzetgyűjtései alapján készült. Róth Samu a gneisz, a csillámpala és a gránit kőzettani sajátosságait különböző tengerszint feletti magasságokból származó kőzetminták alapján határozta meg. A Zöld-tó és a Szalóki-tó környékén több helyütt kimutatott hematit nyomokat. A szepesiglói születésű orvos és geológus, Posewitz Tivadar (1850-1917) Borneón és az indonéz szigetvilágban tett kutató útját követően lépett a geológiai kutatások szolgálatába, s három évtizeden át végzett földtani térképezést a Kárpátokban.
            A Szepesség, a Magas-Tátra és a Szepesi-középhegység című, 1898-ban írt munkájában felhívta a figyelmet e vidék különleges turisztikai értékeire.
            Tiszteletet érdemel Déchy Mór (1851-1917), Téry Ödön (1856-1917), valamint Thirring Gusztáv (1861-1941), akik a Magyar Földrajzi Társaság tagjaiként és hegymászókként tettek sokat a vidék turisztikai feltárása érdekében.
 
Cholnoky Jenő földrajztudós (1870-1950) érdeme, hogy geomorfológiai munkásságában fontos fejezetet szentelt a jégárak okozta felszínformálásnak, és ehhez több példát a Magas-Tátrából írt le. Nagy elismerést érdemelnek a nemzetközi tudomány jeles kiválóságai, Friedrich Fuchs, E. Janota, Titus Chalubinsky, Viktor Uhlig, M. Limanowski, J. Morozewicz, Radim Kettner, Dimitrij Andrusov geológusok kötetei, K. Domin, Frantisek Á. Novák, Pravdomil Svoboda, Jan Martin Novacky, Jozef Dostal, Jan Smarda, Ján Futák botanikai munkái, Július Komárek zoológiai tanulmányai, Vladimir Mladejovski és Pavel Viskup klimatológiai munkái. A klasszikus, legendás értékek közé tartozik Arno Puskás és Jozó Simkó útikalauz író munkássága. Felsorolhatatlan e rövid előadásban azon tudósok neve, akik alapvető kutatásaikkal gazdagították a Szepesség és a Magas-Tátra tudományos irodalmát.
 
A Magas-Tátra megismerése a mai napig sok veszéllyel jár, s nem kevés ember az életével fizetett a hegységben tett túrája során. A Tátra kiváló ismerője, a Kaukázust megjárt Dr. Timcsák Albin Géza (1910-1962) a Nagy-Tarpataki-völgyben szélsőséges időjárási viszonyok között, bajba került társai mentése közben veszítette életét. Példája arra int, hogy a legnagyobb óvatosságra van szükség, mert az időjárási viszonyok gyors változása életveszélyes helyzeteket okozhat.
 
A részletes túraleírások szerzői közül kiemelést érdemel a késmárki tanár, Grósz Alfréd (1885-1973), aki diákjaival a Magas-Tátra valamennyi hegycsúcsát megmászta, s egy életen át tanított szülővárosa líceumában. A Magas-Tátra egyik legalaposabb ismerőjét tisztelhetjük személyében. Az útikalauz írás klasszikus személyisége Komarnicki Gyula (1885-1975) Tátra-kalauzai a turistairodalom legbecsesebb alkotásai közé tartoznak. A Bucsek Henrik által szerkesztett nagy műve, számos kiadást megélt Tátra-kalauza szlovák, magyar, lengyel és német helynevekkel nemcsak használhatóbbá teszi a könyvet, hanem egyben azt is szimbolizálja, hogy e négy nemzet fiai milyen fontos szerepet játszottak a Magas-Tátra és a Szepesség tudományos feltárásában.

 

Vedeckí objavitelia Tatier a Spiąa
 
 
Jednou najbohatejąou oblas?ou prírodných hodnôt Európy sú Vysoké Tatry a Spią. Viacstoročné vedecké objavy tejto časti ponúkli dôleľité výsledky pre prírodné vedy, pre geológiu, pre zemepis a pre botaniku. Prví ?udia, ktorí pochodili oblas? Vysokých Tatier pravdepodobne boli neznámi pastieri, lovci, ?udia, ktorí h?adali zlato, striebro, drevorubači alebo ?udia, ktorí pálili uhlie.
Prvé informácie o tejto oblasti patria neznámemu notárovi Bélu IV. Anonymusovi, ktorý ľil v 13. storočí. Máme písomné pamiatky o tom, ľe rektor Keľmarského lýcia Adam Kunisch (1562-1600) pravidelne zobral svojich ątudentov na výlet do Vysokých Tatier.
Prvým vedeckým opisovate?om Vysokých Tatier bol učite? keľmarského internátu David Frölich (1595-1648), ktorý vo svojej knihe pod názvom „Medulla geographiae practicae” opísal ten ątít, ktorý zdolal v roku 1615. Pravdepodobne to bol ątít Keľmarský, alebo Lomnický. Jeho správy poukázali prvýkrát na krásu tejto krajiny.
 
Na základe jeho stôp Juraj Buchholtz (1643-1725) evanjelický kňaz v Levoči vydal v nemčine knihu: „Das weit und breit erschollene Zipser Schneegebürge”, v ktorej písal o vegetačných zónach Vysokých Tatier. Jeho syn, Juraj Buchholtz mladąí (1688-1737) taktieľ bol rektorom Keľmarského Lýcea. Po stopách jeho otca pochodil oblasti Vysokých Tatier. V roku 1717 zhotovil panoramatickú kresbu pohoria. Jeho zásluhou je, ľe prvýkrát boli zmapované Demänovské a Silické ?adové jaskyne.
            Jeho mapy vydal Matej Bel (1684-1749) v roku 1723 v knihe „Hungariae antiquae novae et prodromus”.
            Zo zahraničných bádate?ov ąkót Robert Townson (1762-1827) v roku 1793 skúmal ?adovcami vytvorené doliny, plesá a vodopády Vysokých Tatier. Jeho práca vyąla v roku 1797 v Londýne. Táto práca lákal viacerých svetových bádate?ov. Známy ąvédsky botanik, Göran Wahlenberg (1780-1851) na prosbu Univerzity v Uppsale v roku 1813 robil terénne výskumy a zbieral rastliny. Svoje výskumy uverejnil v knihe „Flora Carpathorum principalium” , ktorá vyąla v roku 1814 v Göttingame.
 
Z prírodovedcov Pavel Kitaibel (1749-1818) viackrát bol vo Vysokých Tatrách a pomocou evanjelického farára zo Slavskovska Tomáąom Maukschským (1749-1832) robili ve?mi dôleľitú botanickú prácu.
            Pre geografiu má dôleľitú hodnotu činnos? zemepisný vedec, slavskovský rodák, prvý maďarský profesor zemepisu Ján Hunfalvy (1820-1888). Prvýkrát podal vąestranný zemepisný obraz o Vysokých Tatier. Podrobne skúmal zmeny snehového pásma, stopy ?adovca na ątítoch Vysokých Tatier. Podrobne skúmal otázky nadmornej výąky a pásmo rastlín.
            Upozornil na nebezpečenstvo poąkodnenia prírody, napr. zbieranie vo ve?kom mnoľstve rastliny horec, ktorú pouľívajú ako lekársku rastlinu. Hunfalvy podal ve?kolepú zemepisnú syntézu o Karpatoch. V tejto syntéze sa vynikajúco odzrkad?ujú premeny povrchu, podnebia, vodopádov a prírodných rastlín.
            Stopy za?adnenia na juľnej časti Vysokých Tatier skúmal počas poldruha desa?ročia od r. 1874 do r. 1888 učite? levočskej reálnej ąkoly Samu Róth (1855-1889). Vo viacerých vedeckých prácach uverejnil povrch vytvorujúci proces a ich formy, sedimenty morény.
 
V roku 1874 vydal prácu pod menom ?uly Vysokých Tatier, ktorá bola napísaná na základe zberu kameňov juhozápadnej časti Slavkovského ątítu. Samu Róth
            zvláątnosti tzv. gneisu, sludi a ľuly charakterizoval na základe vzorov z jednotlivých nadmorských výąin. Na okolí Zeleného jazera a Slavkovského jazera naąiel stopy hematitu. Rodák Spiąskej Novej Vsi, lekár a geológ Tivadar Posewitz (1850-1917) po bádate?skej cesty na ostrove Borneo a Indonézsko začal skúma? geológiu. Počas 3 desa?ročia zemepisne zmapoval Karpáty.
            V práci Spią, Vysoké Tatry a Spiąské pohorie, ktorú napísal v roku 1898 upozornil na zvláątnu turistickú hodnotu tochto kraja.
            Treba spomenú? Móra Déchyho (1851-1917) Ödöna Téryho (1856-1917), ďalej Gustava Thirringa (1861-1941), ktorí ako členovia Maďarského Zemepisného Spolku a ako horolezci urobili ve?a pre turistický prieskum tochto kraja.
Zásluhou zemepisného vedca Jenőa Cholnokyho (1870-1950) je, ľe vo svojej geomorfologickej práci dôleľitú kapitolu ude?uje formovaniu povrchu ?adovými povodňami. K tomuto javu viac príkladov berie z Vysokých Tatier. Vel'ké uznanie si zaslúľia vynikajúci bádtelia medzinárodnej vedy: geologické zbierky Friedrich Fuchsa, E. Janota, Titus Chalubinského, Viktor Uhliga, M. Limanowského, J. Morozewicza, Radim Kettnera, Dimitrij Andrusova, botanické práce K. Dominu, Frantiska Á. Nováka, Pravdomila Svobodu, Jana Martina Novackého, Jozefa Dostala, Jana Smardu, Jána Futáka, zoologické práce Júliusa Komáreka, klimatologické práce Vladimira Mladejovského a Pavla Viskupa. Do klasických, legendárnych hodnôt patrí cestopisná práca Arna Puskása a Joza Simka. Nedá sa vymenovat' v tejto prednáąke vąetkých tých výskumníkov, ktorí so svojími prácami obohatili vedeckú literatúru Spiąa a Vysokých Tatier.
 
Pozna? Vysoké Tatry dodnes je nebezpečné, ne málo ?udí zomrelo počas svojej túry v tomto pohorí. Dr. Albin Géza Timcsák (1910-1962) vynikajúci znalec Tatier, ktorý pochodil aj Kaukaz počas záchrany svojich kolegov zomrel vo Ve?kej Studenej doline počas extrémneho počasia. Táto udalos? nás poúča, ľe je potrebná najväčąia opatrenos?, lebo rýchle zmeny počasia môľu vytvori? nebezpečné situácie.
 
Z autorov, ktorí podávali podrobný opis túr treba vyzdvihnú? keľmarského učite?a Alfréda Grósza (1885-1973), ktorý so svojimi ątudentmi bol na kaľdom ątíte Vysokých Tatier a počas celého ľivota vyučoval v lýceu svojho rodného mesta. V jeho osobe môľeme úcti? jedného najpodrobnejąie poznajúceho človeka Vysokých Tatier. Klasickou osobnos?ou cestopiscov bol Gyula Komarnicki (1885-1975), ktorý napísal dielo Sprievodcovia Tatier. Toto dielo patrí medzi najhodnotnejąie práce v rámci turistickej literatúry. Jeho ve?ké dielo redigované Henrikom Bucsekom, preľil nieko?ko vydaní. Kniha Sprievodca Tatier s názvami miest v slovenčine, maďarčine, po?ątine a nemčine je pouľívate?nejąia, symbolizuje aj to, ľe osobnosti týchto ątyroch národov akú dôleľitú úlohu zohrávali vo vedeckých výskumoch Vysokých Tatier a Spiąa.
 
            Dr. Ján Kubassek
            Maďarské Zemepisné Múzeum (Érd)
 

 

Naukowi odkrywcy Tatr i Spisza
 
 
Jednym z najbogatszych przyrodniczo regionów Europy jest Spisz i Wysokie Tatry. Wielowieke badania naukowe przyniosły wiele wyników w dziedzinie nauk przyrodniczych: geologii, geografii i botaniki.
Pierwszymi „odkrywcami”, znawcami byli zapewne nieznani pasterze, my?liwi, poszukiwacze skarbów – złota i srebra, drwale, wypalacze węgla drzewnego.
Pierwsze zapisy o regionie pochodz? od kronikarza Anonima (Anonymusa) z czasów panowania króla Beli (Wojciecha) IV, z XIII wieku. Pozostały również zapisy Adama Kunischa (1562-1600), rektora liceum w Kieszmarku, który systematycznie organizował wycieczki w Wysokie Tatry dla uczniów liceum.
Pierwszy naukowy opis Wysokich Tatr pochodzi od Dávida Frölicha (1595-1648), profesora kolegium w Kieszmarku pt. „Medulla geographiae practicae”.
Z opisu z 1615 roku wynika, iż prawdopodobnie wspi?ł sie na górę Kieszmárk, lub na szczyt Łomnicy. Autor opisuje przede wszystkim piękno krajobrazu roztaczaj?cego się ze szczytu.
 
?ladami Frölicha poszedł György Buchholtz (1643-1725) – pastor ewangielicki, wydaj?c w Levoczy ksi?żkę o pasmach flory Wysokich Tatr, w języku niemieckim pt. „Das weit und breit erschollene Zipser Schneegebürge”.   Jego syn, György Buchholz junior (1688-1737), również rektor kolegium w Kieszmarku, kontynuował tradycje ojca, wędruj?c po Wysokich Tatrach wykonał szkic panoramiczny gór. Jego załug? jest również wykonanie pierwszych map jaskiń lodowych: Demianovskiej i Silickiej.
            Pierwsze mapy zostały opublikowane w „Hungariae antiquae novae et prodromus” w 1723 roku przez Mátyása Béla (1684-1749). W?ród zagranicznych „badaczy” Wysokich Tatr był szkot Robert Townson (1762-1827) badaj?c polodowcowe doliny, jeziora i ci?gi wodne. W 1797 roku opublikował wyniki swych badań w Londynie, wzbudzaj?c zainteresowanie naukowców z całego ?wiata.
            Wybitny botanik szwecki Göran Wahlenberg (1780-1851) na zlecenie Uniwersytetu w Uppsala w 1813 roku dokonał badań miejscowych terenu i zbiór flory. Wyniki zostaly opublikowane w 1814 roku w tomie „Flora Carpathorum principalium”.
 
Znacznych odkryć botanicznych dokonali również węgierscy botanicy Pál Kitaibel (1757-1818) - wielokrotnie odwiedzaj?c Wysokie Tatry i jego pomocnik Tamás Mauksch (1749-1832) pastor ewangielicki z Nagyszalók (Ve?ký Slavkov).
            Do pionierów geografii regionu zaliczamy röwnież urodzonego w Nagyszalók, profesora geografii Jánosa Hunfalvy (1820-1888). Jest on pierwszym autorem ogólnej geografii Wysokich Tatr. Bardzo dokładnie badał zmiany granic ?niegu, ?lady lodowcowe Wysokich Tatr oraz pasmowo?ć flory nad poziomem morza.
            Duż? uwagę po?więcił naturalnym warunkom wypasu i zmianom pogodowym.
            Zwrócił uwagę na niebezbieczeństwo wyginięcia pewnych gatunków ro?lin, jak np. goryczki troje?ciowej, zbieranej w wielkich ilo?ciach w celach leczniczych.
            Hunfalvy jest autorem szczegółowej geografii całych Karpat, opisuj?c dokładnie zmiany w pasmach górskich, klimacie, ci?gach wodnych i poszyciu ro?linnym.
            ?lady zlodowacenia południowej strony Wysokich Tatr badał przez prawie piętna?cie lat, od 1874 do 1888 profesor głównej szkoły w Levoczy Samu Róth (1855-1889). Opublikowane prace dotycz? zmian w powierzchni dawnych gleczerów i powstawania moren.
 
Jest on również autorem pracy (1874) pt. Granity Wysokich Tatr, napisanej na podstawie zbioru skał z południowo-zachodniej strony szczytu Nagyszalók.      
            Samu Róth na podstawie próbek skalych pobranych na różnych wysoko?ciach nad poziomem morza rozgraniczył gnejs, mikę i granit.
            Wykazał wyspępowanie hematytu w oklicach jezior: Zielonego i Szalóki (Slavkov).
            Urodzony w szepesigló(Spiąská Nová Ves) lekarz i geolog Tivadar Posewits (1850-1917) po wyprawach na Borneo i wyspy indonezyjskie „wst?pił na służbę” geologii, przez prawie trzydzie?ci lat zajmuj?c się kartografi? Karpat.
            W pracy pt. Spisz, Wysokie Tatry i ?rodkowe Pogórze Spiskie, w 1898 roku zwócił uwagę czytelników na walory turystyczne regionu.
            Uznanie należy się Mórowi Déchy (1851-1917), Ödönowi Téry (1856-1917) oraz Gusztávowi Thirring (1861-1941) członkom Towarzystwa Węgierskich Geografów, którzy jako wspinacze, „taternicy” wnie?li wkład w poznaniu walorów turystycznych regionu.
 
Załug? geografa-badacza Jenő Cholnoky (1870-1950) jest geomorfologiczne badania moren, posługuj?c się wieloma przykładami z Wysokich Tatr.
            Na wielk? uwagę zasługuj? prace : geologów - Friedricha Fuchsa, E. Janoty, Tytusa Chałubińskiego Viktora Uhliga, M. Limanowskiego, J. Morożewicza, Radima Kettnera, Dimitrij Andrusova ; botaników - K. Domina, Frantiska Á. Nováka, Pravdomila Svobody, Jana Martina Novackyego, Jozefa Dostala, Jana Smardy, Jána Futáka; zoologa - Júliusa Komárka ; klimatologów - Vladimira Mladejovskiego és Pavla Viskupa.
            Bardzo warto?ciow? publikacj? jest przewodnik turystyczny pióra Arno Puskása i Jozó Simkó.
            Nie można wymieć w tym krótkim wykładzie wszystkich nazwisk naukowców, badaczy, którzy sw? prac? wzbogacili literaturę fachow? o Spiszu i Wysokich Tatrach.
 
Poznanie Wysokich Tatr do dnia dzisiejszego ł?czy się z niebezpieczeństwem i wielu ludzi zapłaciło życiem chodz?c po górach. Doskonały znawca Tatr i Kaukazu dr Albin Géza Timcsák (1910-1962) zgin?ł ratuj?c kolegów w Ve?kiej Studenej dolinie w ekstremalnie złych warunkach atmosferycznych. Przypadek ten jest przykładem, by z ostrożno?ci? podchodzić do gór, bior?c pod możliwo?ć gwałtownej zmiany pogody.
 
Do autorów bardzo dokładnego przewodnika turystycznego należy Alfréd Grósz (1885-1973), nauczyciel urodzony w Kiesmarku, który ze swoimi uczniami wspi?ł się na wszystkie szczyty Wysokich Tatr. (Dodam, że całe życie przepracował jako profesor liceum w rodzinnym mie?cie).
            Znacz?ce publikacje – przewodniki po Tatrach - pozostawił dla potomnych Gyula Komarnicki (1885-1975). Wspomnieć należy również „Przewodnik po Tatrach” pod redacj? Henrika Bucseka, który doczekał się już wielokrotnej edycji po węgiersku, słowacku, polsku i po niemiecku. Jest również symbolem tego, jak ważn? rolę w odkrywaniu naukowym Wysokich Tatr i Spisza mieli synowie czterech narodów
 
                        Dr Janos Kubassek
                        Węgierskie Muzeum Geograficzne
                        Érd
 

 

          

            Dr. Kubassek János
            Magyar Földrajzi Múzeum (Érd)
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.