Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dr. Lipták János/Johann

2016.03.11

Dr. Lipták János/Johann

 

 

(1889. december 13., Felka, Szepes vm. -- 1958. december 18., Warstein in Westfalen, Németország)


Cipszer. Több, a Szepességgel és a Tátrával foglalkozó történeti mű szerzője, a Karpathenverein tagja, egy időben elnökhelyettese. 1911–1944 között a késmárki gimnázium latin és történelem tanára, 1941–1944 között a késmárki Institut für Heimatforschung igazgatója.

 

Egy építési vállalkozó és fűrészmalom-tulajdonos fiaként született, öten voltak testvérek. Az algimnáziumot Késmárkon végezte, majd pedig (apja halála után) a felgimnáziumot Iglón. „Kitűnő” minősítéssel érettségizett. 1907-ben felkerült a budapesti egyetem latin és történelem szakára. A híres, tehetséges tanulók számára létrehozott Eötvös Collegium diákja volt. 1911-ben fejezte be tanulmányait, megszerezve a tanári képesítést és a bölcsészdoktori minősítést is. (Disszertációjának címe: Az erdélyi török adó története a 16. és 17. században.) Ettől kezdve 33 éven át, 1944 szeptemberéig a késmárki evangélikus líceumban tanított latint és történelmet.

 

Amikor 1919-ben a líceum léte az új csehszlovák impérium miatt veszélybe került, az akkori igazgatóval, Bruckner Károllyal (1863–1945) együtt kidolgozta a tanintézmény új statútumait, mely ahhoz kellett, hogy a prágai oktatási minisztérium elfogadja az iskolát. Lipták több egyesület és tanács tagja volt (az evangélikus egyházközség presbitere, a Kárpát Egyesület tiszteletbeli tagja, a Szepesi Bank felügyelői bizottságának tagja stb.). De legnagyobb szerelme mindvégig a szepesi helytörténet-kutatás maradt. Több volt, mint egyszerű helytörténész, mert történeti munkáit mindig az európai kultúra nagy összefüggéseibe ágyazottan írta meg. Emiatt forráskutatásokat végzett, rendezte a líceum levéltárát, és irányította a késmárki és leibici levéltárak anyagának újrarendezését is. 1940-ben ő lett az igazgatója a Késmárkon létrehozott Institut für Heimatforschung-nak (Honismereti Kutatások Intézete). 1942-ben és 1943-ban megszervezte a Karpatendeutsche Hochschulwochen-t (Kárpáti Német Felsőoktatási Hetek), melynek keretében a szlovákiai németség történetének kutatói tartottak előadásokat, szakmai eszmecseréket. Ezeknek az anyagát aztán publikálta is két kötetben, Deutschtumsfragen im Nordkarpatenraum (Németséggel kapcsolatos kérdések az Északi-Kárpátok térségében) címmel. Érdemei elismeréséül 1943-ban (Roland Steinacker pozsonyi német történésszel együtt) megkapta a Prinz-Eugen-Preis (Savoyai Jenő Herceg Kitüntetés) kitüntetést is.

 

1944 szeptemberében a késmárki líceumot Németországba evakuálták. Lipták is osztozott a sokmillió német sorsában, akik Európa keleti feléből kényszerültek nyugatra. Bár már évek óta beteg volt, mindenféle lejárató viták miatt az amerikai kémelhárítás (CIC) letartóztatta és 10 hónapon át vizsgálati fogságban tartotta. A súlyos beteggé vált Lipták Nyugat-Németorszgában már nem vállalhatott tanári állást. Warstein városában éveken át evangélikus szervezetek adományain tengődött.

 

De a háború utáni évek súlyossága ellenére is mindig segítette a Németországba került felvidéki németeket. Amikor megalakult az Evangelische Hilfskomitee für die Slowakeideutschen (Szlovákiai Németek Evangélikus Segélybizottsága), Desiderius Alexy (Alexy Dezső) lelkész lett az egyházi, Lipták pedig a világi vezetője. Emellett soha nem hagyta abba a tudományos tevékenységét sem. Ő adta ki a Karpaten-Jahrbuch (Kárpáti Évkönyv; 1950-től) első 10 kötetét, amely a kitelepített felvidéki németek németországi folyóirata. Számos más folyóiratban is publikált, főleg a Karpatenland-ban (Kárpátok Vidéke) és a Südostforschungen-ben (Délkelet-európai Kutatások).

 

Legfontosabb művei:

  1.  Geschichte des evang. Distriktual-Lyzeums A.B. Kesmark, Késmárk, 1933. (Ez legnagyobb műve, a késmárki líceum átfogó, jól dokumentált története, legjobb a hasonló témájú könyvek közül, sok értékes szepességi és tátrai anyag kútforrása.)
  2.  Urgeschichte und Besiedlung der Zips, Késmárk 1935. (A Szepesség története, magában foglalva a Tátra történetét is.)
  3.  Alchimisten, Gottsucher und Schatzgräber in der Zips, Késmárk 1938.
  4.  Dr Johann Weisz von Dercsényi, Késmárk 1936.,
  5.  Das Rote Kloster und Frater Cyprianus, Késmárk 1937. (A Karpathen-Post mellékleteként jelent meg, az alsólehnici kolostorról és a XVIII. században a Tátrában botanizáló Cipriánus barátról.)
  6.  David Frölich, (Karpathen-Post 1943., 3.-4. szám) (Életrajza.)
  7.  Vorläufer der Botanik in der Zips, (Die Karpathen 1936. (A szepesi botanikusokról.)
  8.  Namenlose Turisten, (Die Karpathen 1938.) (A régi tátrai turista-elnevezésekről.)
  9.  Daniel Speer der Ungarische oder Dazianische Simplicissimus, (Die Karpathen 1942.).
  10.  Bildungswege des Karpathendeutschtums, (Südostdeutsches Heimatsblätter, 1956., 5. szám),
  11.  Bedeutung der Kupfererezeugung im Kaprathischen Begbau, (Südostdeutsches Archiv, 1958., 1. szám).
  12.  Zinsregister der Stadt Käsmark vom Jahre 1434, (Südostdeutsches Archiv, 1959., 2. szám).

 

Irodalom róla:

Südost-Forschungen, 18, 1959., 390-391. o.,

Ivan Bohuš, Vysoké Tatry, 1979., 2. szám.

 

Internet:

http://kulturportal-west-ost.eu/biographien/liptak-johann-2

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.