Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


_Személyiségek - Bevezetés

2012.10.29

 A neves késmárki líceum igazgató, Bruckner Károly 1941.jún.7-i 3oldalas, gépelt levele került elő a levéltárból. Ő volt az egyik legnevesebb cipszer a maga korában, hiszen már az I.világháború előtt vezette a legendás késmárki tanintézetet. 1918 végén, a cseh megszállók bevonulása előtt résztvett a „Szepesi Köztársaság” kikiáltásában – gondolom ezért nem volt népszerű a megszállók előtt. Elkötelezett cipszer és magyar hazafi volt. A neves miskolci jogakadémiai dékán és szepesi történetíró Bruckner Győző testvére.

Levelében ír az 1941-es késmárki érettségi találkozórólm, amelyet Budapesten tartottak, és amelyen ő, mint aki Késmárkon él, nem tudott már részt venni. Ez 40éves találkozó volt, tehát az 1901-ben (!) érettségizettek jöttek össze.

Kinek írta a levelét nem világos egészen, valamelyik fasori gimnáziumi tanár lesz az, de nem Loisch János. 

Ugyanis a levél második részében egy érdekes és fontos kezdeményezésről tesz említést: vezető cipszer tudósokkal-tanárokkal-irodalmárokkal, akik Magyarországon éltek, Gréb Gyula, Loisch János és Lám Frigyes a 19.századi Wéber Samu-féle cipszer Ehrenhalle 20.szd-i változatát tervezték összeállítani: „A nevesebb szepesi férfiak életrajzait gyűjtjük 1900-től kezdve.”-írja Bruckner. Neveket, életadataikat pontosítottak, gyűjtöttek.

A vállalkozásból sajnos nem lett semmi, a II.világháború és az azt követő vészes idők fergetege elsodorta ezen nemes kezdeményezést. És itt vetődik fel, hogy a 20.század  most már végérvényesen elmúlván, nem lenne-e ildomos újra felvetni ezen nemes vállalkozás újraindítását és összeszedni a 19. és a 20.század  neves és érdemes szepesi személyiségeit, akik sokat tettek az ügyért?

Tudván tudom e vállalkozás nehézségeit, és a  kérdés jelenleg költői mivoltát, de mégis felvetem, mert néha a nehéz és szinte lehetetlennek látszó gondolat is meggyökerezhet, és szárba szökkenhet. 

Olvasom a Bruckner levél mellett talált kis kartoncédulára írt neveket, az 1941-es késmárki diáktalálkozó résztvevőit: nehezen olvasható kézírás, de érdekes és veretes nevek bukkannak szemünk elé: Genersich Rezső-Hódmezővásárhely, Ember József, Hunfalvy András, Kiszely József, Balla Béla, Prepeliczay …, Rusznyák Ernő, Szanitter, Payer Pál, Votisky Zoltán, Kullmann Károly… a nem olvasható és nem szereplő neveket az eredeti érettségi lista alapján ki lehetne egészíteni. 

A levél megírásához képest tehát 4 évvel a történelem elsöpörte végérvényesen a cipszer világot. E levél is azon ritka emlékek, nyomok egyike, amely az eltűnő, cipszerek nyomát jelzik a 20.szd-ban. 

Biztatás ez arra is, hogy az 1920 utáni, de még inkább az 1940 utáni, és főleg az 1945 utáni szepesi életjelek gyűjtése: fénykép, levél, képeslap, emlék, gondolat: milyen fontos lenne. Hátha még valakinek van a családi levelesládájában, emlékei közt egy-egy ilyen baráti-családi kapcsolat, emlék, amit közzétehet?

Czenthe Miklós 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

votiskylaszlo@gmail.com

(Votisky László, 2015.09.21 17:19)

Czenthe Miklós írásában megemlékezik az 1901-ben érettségizettek 40. éves késmárki találkozójáról. Úgy gondolom, hogy tévesen - vagy én értem rosszul- említi a találkozó "résztvevői" között Votisky Zoltánt, aki valóban 1901-ben érettségizett. Sajnos azonban 1919-ben Tátraszéplakon (szanatórium) a háborúban szerzett betegségében elhunyt. A Deák téri (Budapest) Evangélikus gimnázium -egykori elemi ill. polgári iskola - félemeleti fordulójában emléktáblán emlékeznek meg az iskola tanáráról.