Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szalatnai Rezső: Csak fa és ég között

2010.11.30

Szalatnai Rezső: Csak fa és ég között

Zöld gömb a hegy,
ketten
ni, itt ülünk a tetején.
Nyugszik a lélek,
az örök háborgó, a csónaktörő, lobogós hullámú áramlata vérünknek
most csöndes ő. mint esőhajlotta nyúl
pajta szénája alatt.
Se ember, se város, csak fa és ég,
ami körülvesz.
De jó, de jó!
végtelenségek lépkednek a tiszta szélben,
húzzuk elő emlékeinket édes
és zsinegen tartva őket, mint kisdiákok a sárkányokat,
eresszük föl menyország felé.
Szilaj hangomat verik vissza a kék hegyek,
rájuk kiáltok, nem tudom miért.
Csak egy kis fekete pont vagyok
ragyogó szemed bogarán,
szeretném mégis:
sohse felejtsed el ezt a pillanatot.
Csellók szólnak az erdőkből
s Lőcse alszik szent múltjába merülve,
mint a nefelejcsfüves hegy égő szíveink alatt.

 

A mappában található képek előnézete Régi városképek

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.